Keleties tészta ebédre

Viszonylag gyors és könnyen elkészíthető ebédet akartam ma csinálni. Végülis szabadságon vagyok, ne a konyhában töltsem a fél napot, nem igaz? Amikor gyors ételre gondolok, akkor az gyakorlatilag egyet jelent azzal, hogy csirkemellből készítek valamit. (Mert ugyebár húst azért kell tartalmaznia az ételnek :) )

Azt viszonylag gyorsan kitaláltam, hogy valami tejszínes csirkemellet szeretnék enni, de az ízesítés az nálam legtöbbször a főzési folyamat során alakul ki, ahogy érzem az illatát a készülő ételnek, úgy döntöm el, hogy milyen ízeket-illatokat tegyek még hozzá. 

Szóval tejszínes csirkemell. Elmentem a piacra és bevásároltam hozzá - na nem mintha komolyabb bevásárlólistát igényelne a történet.

Egy egész csirkemellet megtisztítottam a csontoktól és a hártyáktól és nagyjából azonos méretű, kb. egy centis kockákra vágtam és félre tettem. Utána felaprítottam egy fej lilahagymát (valamiért sokkal jobban szeretem, mint a vöröset), két gerezd fokhagymát és egy fél piros kápai paprikát. A felaprított zöldségeket egy kis olíva olajon megpirítottam, addig, amíg a hagyma üvegessé nem vált. Utána beleborítottam a felkockázott csirkemellet. Folyamatos kevergetés közben addig sütöttem, amíg fehér kérget nem kaptak a csirkemell-kockák. Utána fél liter vizet ráöntöttem (hogy éppen ellepje a húst).

Ezt követően jöhetett a fűszerezés. Elsődleges és alapvető a só. Beleöntöttem, megkevertem, megszagoltam. A megpirult lilahagyma, kápia, fokhagyma és husi együttes illata keleties hangulatot adott nekem, ezért innentől kezdve egyértelművé vált az irány. Megyünk keletre. Curry őrleménnyel, tarkaborssal, erőspaprika porral, édes pirospaprikával és egy kevés szerecsendióval fűszereztem a csirkét. 

Majd hagytam főni, de persze rendszeres kavargatás mellett. 

Közben megálmodtam a köret részét is. Fusilli tésztát főztem ki (víz, olíva olaj, só). 

Amikor a víz már kezdett rendesen elfőni a csirkekockákról (és a husi is szépen megpirult), hozzáöntöttem egy doboz tejszínt és folyamatos keverés közben hagytam, hogy besűrűsödjön.

Ahogy a húson a szaft besűrűsödött, hozzáöntöttem a tésztát és jól összekevertem az egészet. Nem egészen egy óra alatt kész, tálalható állapotba került ez az egyszerű, mégis különleges ízvilágú ebéd. Ráadásul még ezt a posztot is megírtam, miközben készült :) .

HOZZÁVALÓK:

1 csirkemell

1 fej lilahagyma

2 gerezd fokhagyma

fél édes kápia paprika

olíva olaj

tészta

só

tarkabors

őrölt curry

erőspaprika őrlemény

édes pirospaprika őrlemény

őrölt szerecsendió

200 ml főzőtejszín

Anyukám hamis vargabélese

Gyerekkorom - na, meg aztán felnőttkorom - egyik kedvenc desszertje Anyukám hamis vargabélese. Általában valamilyen brutálisabb leves (gulyásleves vagy bableves) után következett kvázi főételként. Mindig is nagyon szerettem. Ennek ellenére valamiért sosem álltam még neki, hogy magamtól megcsináljam. Az elmúlt hetekben azonban egyre nagyobb késztetést éreztem, hogy elkészítsem ezt az ételt.

Egy kicsit interneten is utánaolvastam a dolognak. Meglepve tapasztaltam, hogy a hamis vargabéles lényegében egy leftover kaja volt, azaz a maradékokból összeállított desszert. Ugyanis a vasárnapi ebédből megmaradt, kifőtt cérnametéltből és a túrós rétesből / pitéből / palacsintából kimaradt túrókrémből készült eredetileg. 

Vörösboros marhapörkölt

Amikor ma reggel ki kellett találnom, hogy mi legyen az ebéd ma (és holnap), akkor kicsit tanácstalanul sétáltam be a piacra. Aztán a hentesnél érkezett a megvilágosodás és megállapítottam, hogy vörösboros marhapörkölt lesz a fő fogás. Gyorsan meg is nyitottam a gasztrokontár blogomat, hogy megnézzem, hogyan is szoktam elkészíteni, de legnagyobb meglepetésemre ezt még nem írtam le. Pedig nem egyszer, nem kétszer készítettem már el ezt a számomra nagyon is kedves ételt. Szóval itt az ideje, hogy a vörösboros marhapörkölt is bekerüljön ide, a posztok közé.

Előre bocsátom, hogy az elkészítés nem vészesen bonyolult, cserébe a főzési idő egy örökkévalóság.

Azzal indul az egész folyamat, hogy fogok három viszonylag nagyobb fej vöröshagymát és felaprítom. Nem kell olyan pici szeletekre vágni, hiszen a hagyma célja ennél az ételnél (nyilván az íze mellett) az, hogy jó sűrű szaftot kapjunk majd, úgyis teljesen szétfőzzük. A vöröshagymák mellett 3-5 gerezd fokhagymát is felaprítok, hogy mennyit, az attól függ, hogy a "fogadó közönség" mennyire szereti a foki ízét. Feleségem például nagyon, ezért mehet bele az 5 gerezd. Amikor ezzel elkészültem, az egészet egy lábosba teszem, meglocsolom olívaolajjal és ráöntök egy pohár vizet (kb 1.5-2 deci). Majd alacsony hőfokon elkezdtem főzni (vagy inkább párolni), néha megkeverem. 

Míg a hagyma párolódik, jöhet a hús. Egy elég masszív adag szokott kijönni a 2.5 kiló húsból, amiből a pörköltet csinálom, ha kisebb adagban gondolkozol, akkor érdemes kevesebb mennyiséggel dolgozni. Alapvetően marhacombból készítem el a pörköltet, de előfordul - mint ahogy az most is történt -, hogy más húsokkal is vegyítem. Fontos, hogy nagyjából hasonló típusú húsokkal dolgozzuk, elkerülendő, hogy az egyik teljesen szétfőjön, míg a másik még rágós marad. Én lapockát vagy marha-lábszárat szoktam venni. Most is így történt, másfél kiló comb mellé egy kiló lábszár került a pöribe. A húst először meg kell pucolni. A faggyús, hártyás részeket én le szoktam vágni, de érdemes valamennyi zsírt hagyni a húson, mert attól csak jobb lesz a pörkölt ízel. Megtisztítás után nagyjából egységesen, egy-másfél centis kockákra darabolom a húst. Valahol azt hallottam, hogy érdemes a rostokhoz képest ugyanúgy vágni a húst, de nekem ez sosem szokott összejönni.

Amikor a hús szépen fel lett kockázva, elővettem a lakásban fellelhető legnagyobb lábost és beleöntöttem a husit. Az egészet bőven meglocsoltam olívaolajjal és magas hőfokon, folyamatos keverés (vagy inkább lapátolás mellett) vártam, hogy egyrészt levet eresszem, másrészt pedig a húskockák fehér kérget kapjanak. Amikor itt tartok, ráöntöm a megpárolt hagymát (a megmaradt levével együtt), majd további kb. egy liter vízzel feltöltöm a lábost, hogy bőven ellepje a húst. A hőfokot visszaveszem közepesre és jól megkeverem az egészet. Utána jöhet a só, a bors, a pirospaprika, a majoranna, a petrezselyem és a babérlevél. Az egészre fedő kerül és hagyom dolgozni.

Az előkészítés utolsó előtti lépése a zöldségek hozzáadása. Egy édes - és egy erős paprikát viszonylag apróra felszeletelek, majd ugyanígy járok el két nagyobb paradicsommal is. Az egész mehet bele a lassan forrdogáló lábosba. Innentől pedig igazán már csak az idő a faktor. Néha rá kell nézni, meg kell kavarni, de nagyon sok dolgunk nincs most. Nagyjából egy óra elteltével érdemes kóstolni egyet, ha valami íz még hiányzik, akkor azt lehet pótolni. További fél óra múlva (tehát a hús és a hagyma összeöntésétől számított kb. másfél óra múlva) jön a legjobb rész: mehet bele a bor. Természetesen nagyon fontos, hogy előtte megkóstoljuk a bort... párszor (de azért a pörköltbe is maradjon legalább fél liter). Ízlés kérdése, hogy az ember milyen bort használ fel, de alapvetően az a tapasztalatom, hogy a száraz, maximum félszáraz borokkal lehet a legjobb végeredményt elérni. Én általában kékfrankost, pinot noirt vagy cabernet sauvignont szoktam beletenni. Az sem baj, ha minőségi vörösborról van szó, nem szoktam sajnálni az ételbe. (Megjegyzés: ma az eredeti tervek szerint egy 2010-es Montecillo Crianza (spanyol félszáraz vörösbor) került volna bele a pöribe, de miután megkóstoltam, megállapítottam, hogy ez túl jó ahhoz, hogy belefőzzem. Inkább megittuk. Helyette egy 2016-os dél-afrikai cabernet sauvignon pinotage került a lábosba. )

Miután beleöntöttük a vörösbort, további fél óra múlva érdemes ismét kóstolni egyet, jöhetnek az utolsó simítások, majd még fél óra főzés és kész is a vörösboros marhapörkölt. Az utolsó szakaszban azért érdemes "játszani" a főzés hőfokával. Ha nagyon sok még a lé és nem elég sűrű a szaft, fel kell tekerni a hőfokot és levenni a fedőt, hogy jobban párologjon - ebben az esetben azonban a kevergetésre kiemelten figyelni kell, nehogy leégjen az egész. 

Tálalni tésztával, tarhonyával, de leginkább nokedlivel érdemes. Bevallom, még sosem készítettem nokedlit és ezt a hagyományt ezen a hétvégén sem rúgtam fel. Köretnek ma feleségem főzött kézi tarhonyát. 

HOZZÁVALÓK:

• 2.5 kg marhahús
• 3 nagy fej vöröshagyma
• 3-5 gerezd fokhagyma
• 3 ek só
• 2 ek pirospaprika
• 1 édes zöldpaprika
• 1 csípős zöldpaprika
• 2 paradicsom
• fél liter vörösbor
• bors
• majoranna
• petrezselyem
• babérlevél
• olívaolaj
• víz

Reggeli szendvics

Azt hiszem, kulináris értelemben véve számomra az egyik legizgalmasabb dolog az a szendvics. Millióféleképpen el tudod készíteni, és minden egyes verziójával más ízkombinációt, más illatokat, más hatást érsz el. Kezdve a dög unalmas párizsis zsömlétől (amit egyébként én kifejezetten imádok) az egészen egzotikus, megpakolt, töltött, sült szendvicsekig, a nyitott szendvicsektől a zárt, több emeletes szendvicsekig olyan széles a paletta, hogy nem tudom, létezik-e ember, akinek ne lenne kedvenc szendvicse. Vagy legalábbis olyan, amit evett már és nagyon szereti. 

Nálam például a grillezett szendvicsek viszik a pálmát. 

Amikor itthon melegszendvicsről beszélünk - főleg a háztartásokban -, akkor tapasztalataim szerint alapvetően három szendvicstípus jön szóba. Egyrészt a sütőbe tett nyitott szendvics, másrészt a jó kis retro szendvicssütőben megsütött nyitott szendvics, harmadrészt pedig a toast-sütőben készített zárt szendvics. Gyerekkoromban anyukám gyakran csinált olyan melegszendvicset,  hogy reszelt sajtot kevert el tejföllel, azzal kente meg a kenyeret, majd sütötte meg a szendvicssütőben. A mai napig imádom. 

Kezeket fel, aki még emlékszik erre a csodára!

Azt hiszem, főleg amikor az emberek elkezdtek külföldre járni, főleg az osztrák és német hatásra terjedt el itthon a toast szendvics. Ami nálam a melegszendvicsek egyik csúcsa. Elég csak sajtot (jó sok sajtot) rakni a két szelet kenyér közé és már egy csodás kis kaját kapsz - ha pedig cifrázod, akkor meg határ a csillagos ég.

Nálunk viszonylag kisebb hagyománya van (legalábbis ismereteim szerint), Amerikában viszont elképesztően népszerű a grilled cheese sandwich. Nézvén a netflixes The Chef Show című műsort, ahol Jon Favreau-ék többször is csinálnak ilyet, szükségesnek éreztem, hogy én is kipróbáljam. Persze a saját magam verzióját. Elkészítettem magamnak reggelire... és nagyon (NAGYON) jó lett. Ezt osztom most meg veled.

Azzal indul az egész, hogy egy serpenyőbe kicsi olívaolajat csepegetek és felforrósítom. A már meleg serpenyőbe két szelet sonkát (vagy bacon szalonnát) helyezek és mindék oldalukon barnára sütöm. Ezt követően a még forró serpenyőben készítek egy tojásból tükörtojást. Amikor ez is kész, a serpenyőt lehúzom a lapról. 

Fogok két szelet kenyeret és mindkét szeletet megvajazom mindkét oldalán. A serpenyőt ekkor visszarakom a főzőlapra, és a serpenyőbe helyezem az egyik szelet kenyeret. (Érdemes gyorsan dolgozni, hogy ne nagyon égjen le a kenyér.) Rárakok egy szelet sajtot, majd a két szelet sonkát, utána megint sajtot, majd a tükörtojást és végül egy harmadik réteg sajtot is. Minél többféle a sajt, annál izgalmasabb íze lesz a szendvicsnek. A vörös cheddart és a füstölt sajtokat például mindenképpen ajánlom. A tükörtojás és a harmadik réteg sajt közé opcionálisan mehet valami zöldség, például bébi spenót. Amikor ez megvan, a másik szelet kenyérrel lezárom a szendvicset, egy fakanál segítségével összenyomom, majd megfordítom az egészet és nagyjából egy-másfél percig még sütöm így (addig, hogy ne kezdjen el megégni). 

Végül a szendvicset kiveszem a serpenyőből és azonnal fogyasztásra alkalmas. Isteni napindító reggeli.

HOZZÁVALÓK:

• 2 szelet kenyér
• 2 szelet sonka vagy bacon
• 1 tojás
• 3 szelet sajt (lehetőleg többféle)
• 3 levél bébi spenót - opcionális
• vaj
• olívaolaj

The Chef Show

Gondolom, a bejegyzés címéből is kiderül, hogy ezúttal nem egy receptet osztok meg veled, hanem egy televíziós műsorról írok. Ha úgy vesszük, még így is simán belefér a blog repertoárjába, hiszen egy élményet osztom meg, ráadásul főzéssel, kulinaritással kapcsolatos élményemet.

A Chef Show-ba a Netflix-en futottam bele egyik este. Csak azt vettem észre az előzetesből, hogy az általam igencsak kedvelt Jon Favreau a házigazda. Úgyhogy feleségemmel együtt elkezdtem nézni. 

Alapvetően nem vagyok oda a főzős műsorokért, mert általában a lényeg a versenyen és önmagában a show-n van, nem pedig az ételeken. A Chef Show azonban abszolút a kajára fókuszál. Közben pedig nagyon szórakoztató nézni, ahogy Roy Choi, Los Angeles egy elismert séfje vezetgeti be Favreau-t a konyhaművészetbe és hozza össze elismert éttermek elismert szakácsaival, hogy együtt főzzenek. Néha kicsit sok a beszéd és úgy érzem, egyes dolgokat baromira túlmisztifikálnak, de összességében nagyon sok ismeretet tud magába szívni az ember. 

Nekem nagyon tetszett és mindenkinek csak ajánlani tudom. 

Spéci forrócsoki

Tulajdonképpen egy fatális bakinak köszönhető, hogy véletlenül összehoztam egy olyan forrócsókit, amiért a feleségem megőrül.

Amikor a kókuszkockához készítettem éppen a mázat, kicsit kapkodtam és rosszul olvastam a receptet. Az eredeti recept azt tartalmazta, hogy kell hozzátenni 6 evőkanál tejet, amit én lendületből úgy olvastam, hogy 6 deci tejet. (Amúgy most komolyan, hol láttál már olyan receptet, hogy a tejet evőkanálban mérik? .. Mindegy is.) Persze ahogy beletettem rögtön láttam, hogy ez így nem lesz jó. Viszont kidobni sem akartam, ezért összeforraltam a hozzávalókat és megkóstoltam. És ízlett. Ahogy feleségemnek is, aki aztán egészen rákattant. Úgyhogy a recept megmaradt.

Kicsit átdolgozva az eredeti bakit, a forró csokim receptje így néz ki: 20 deka margarint megolvasztok egy lábosban, majd hozzáöntök 6 evőkanál cukrot. Szépen elkeverem, majd jöhet 4 evőkanál keserű kakaópor (én holland kakaót szoktam használni). Csomómentesre elkeverem, végül az egészet felöntöm fél liter tejjel és egy csipetnyi lisztet hozzáadok és jól elkeverem. Majd az egészet felforralom. Ha van otthon, még a tetejére dobhatsz egy mályvacukrot, vagy feltolhatod tejszínhabbal.

Hideg estéken elég jóféle desszert.

A kép csak illusztráció, az internetről vadásztam. Sajnos nem készítettem róla saját fotót.

HOZZÁVALÓK:

• 20 dkg margarin
• 6 ek cukor
• 4 ek kakaópor
• 0.5 l tej
• 1 csipetnyi liszt

Kókuszkocka

Egy nagyon kedves barátommal kötött fogadás értelmében az új évet kókuszkocka készítésével kellett indítanom. Bár még sosem csináltam, lelkesen álltam hozzá a feladathoz.

Először - értelemszerűen - a piskótát kellett elkészítenem. Egyáltalán nem ördöngösség feladat, a nosalty.hu-n találtam egy elég jó receptet hozzá. Egy tojást, 20 deka cukorral, 5 deka olvasztott vajjal, 2 evőkanál mézzel jól összekevertem. Utána folyamatos keverés mellett, lassan hozzáadtam 30 deka lisztet és egy csomag sütőport. Végül az egész tésztát kb. 2 deci tejjel lazítottam fel. Az egészet jó alaposan összekevertem és sütőpapírral kibélelt, magas oldalfalú tepsibe tettem. A tepsit az előmelegített, közepes hőfokú sütőbe raktam. 

Míg a piskóta süldögélt, megcsináltam a csokimázat. Egy lábosba beraktam 20 deka margarint és 6 evőkanál kristálycukrot. Közepes hőfokon folyamatosan kevergettem, nehogy leégjen a cukor. Amikor már az egész vaj megolvadt, jól összedolgoztam és hozzáadtam 3 púpozott evőkanál holland kakaóport (nyilván az, hogy holland-e az mindegy, lényeg, hogy ne cukrozott kakaópor legyen) és egy deci tejet. Az egészet felforraltam, majd levettem a főzőlapról. (Megjegyzés: első nekifutásra sikerült elrontanom a mázat, de ebből egy jópofa dolog sült ki - erről egy másik posztban írok majd).

Közben egy nagy tálba kiszórtam egy zacskó kókuszreszeléket. 

A piskótát hústűvel bökdösve figyeltem, hogy mikor lesz jó, és amint elkészült, kivettem a sütőből és egy leterített konyharuhára borítottam. Egy késsel (fontos, hogy éles legyen), nagyjából 4 centiméteres kockákra vágtam a piskótát. A kockákat egy húsfogó segítségével megmártogattam a csoki mázban (mind a hat oldalán), majd megforgattam a kókuszreszelékben és egy tálra raktam hűlni. 

Nagyon finom lett!

HOZZÁVALÓK:

Piskótához

• 1 tojás
• 20 dkg kristálycukor
• 5 dkg vaj / margarin
• 2 ek méz
• 30 dkg finomliszt
• 1 csomag sütőpor
• 2 dl tej

Borításhoz

• 20 dkg vaj / margarin
• 6 ek kristálycukor
• 3 ek kakaópor
• 1 dl tej
• legalább 100 g kókuszreszelék