Stroganoff bélszín rizzsel

 A Stroganoff bélszín egy olyan étel, amivel nagyon régóta kacérkodom már, de valahogy sosem jutottam el odáig, hogy bele is kezdjek elkészíteni. Pedig a folyamat közel sem annyira komplikált, mint amilyennek eleinte gondoltam volna - de tény, hogy nem is a tíz perces ételek közé tartozik. Több online receptet is megnéztem (angol és magyar nyelvűt is), végül kettő kombinációjából jött össze az, amit készítettem.

Először is ujjnyi vastagságú csíkokra vágtam a bélszínt. (Ez itt most a reklám helye: nagyon szép és finom húsokat rendelek mindig a Szürke és Fekete családi műhelyéből, ezt a bélszínt is onnan rendeltem.)

A felvágott csíkokat sóval és borssal alaposan fűszereztem, majd egy evőkanál finomlisztbe beleforgattam a husit és félreraktam.

Ezt követően egy kisebb lábasba felraktam főni fél liter vizet kettő leveskockával (a legjobb a marhahús leveskocka - nekem nem volt otthon éppen olyan, ezért tyúkhús leveskockát használtam). Nem akartam gyorsan felforralni, ezért viszonylag alacsony fokozaton főztem és addig hozzáfogtam a zöldségek feldolgozásához. 

Először is apróra felvágtam egy nagy fej vöröshagymát, majd vékony szeletekre vágtam hat közepes méretű csiperke gombát. Ezután fogtam egy nagyobb csemegeuborkát és szintén vékony szeletekre vágtam (több recept is azt írta, hogy az uborkát julienne-re illik vágni, de ezt a készítés hevében szépen elfelejtettem). Végül egy újhagyma zöld részét vágtam fel másfél-két milliméter széles karikákra. Amikor a zöldséget is előkészítettem, gyorsan felraktam főni a rizst.

Közben szépen megfőtt a "húsleves". Levettem a tűzhelyről és átszűrtem (hogy a leveskocka darabok ne maradjanak benne). Hozzákevertem 200 ml főzőtejszínt, nagyjából másfél deci whisky-t (a recept egyébként 2 cl konyakot írt), majd egy evőkanál finomliszttel az egészet alaposan összekevertem és alacsony fokozaton visszaraktam főni, időnként megkevergetve. 

Kockákra daraboltam 250 g vajat (valójában sütőmargarint) és egy serpenyőben megolvasztottam. Bár a receptek nem írták, nekem a bélszínhez valahogy automatikusan jön a rozmaring és a kakukkfű, úgyhogy mindkettőből egy-egy csipetnyit szórtam a vajhoz. A megolvadt, forró vajba öntöttem először a felaprított hagymát és folyamatos kevergetés közben hagytam, hogy szépen megfonnyadjon benne. Ezt követően beleöntöttem a húscsíkokat a serpenyőbe és szintén folyamatos kevergetés mellett hagytam főni-pirulni. Amikor a hús már kezdett kifehéredni, ráborítottam a felszeletelt gombát is. Nagyjából öt perc kevergetés után ment a serpenyőbe az uborka és két evőkanál mustár. Alaposan összekevertem az egészet és egy kicsit hagytam főni. Közben elkészült a rizs és szépen összefőtt a húsleves alapból készült szósz. 

A szószt beleöntöttem a serpenyőbe és folyamatos kevergetés közben megvártam míg szépen összesűrűsödik az egész. Amikor már majdnem késznek minősítettem az ételt, hozzákevertem a felkarikázott újhagymát, majd levettem az egészet a tűzhelyről és azonnal tálaltam is. 

Az ízhatást még egy szekszárdi cabernet-vel igyekeztem fokozni. 

HOZZÁVALÓK:

• 500 g bélszín
• 6 fej csiperke gomba
• 1 fej vöröshagyma
• 1 db csemegeuborka
• 1 db újhagyma
• 2 ek mustár
• 2 ek finomliszt
• 250 g vaj (vagy margarin)
• 200 ml főzőtejszín
• másfél dl whiskey
• 2 leveskocka (lehetőleg marhahús leves)
• só
• bors
• rozmaring
• kakukkfű

Fűszeres almalé a hideg téli napokra

 Los Angeles-ben, a hálaadás napi vacsora során ittunk fűszeres cidert, és annyira finom volt, annyira megragadta a fantáziámat, hogy úgy döntöttem, itthon is megcsinálom.

Az elkészítését abszolút a fantáziámra és az emlékeimre bíztam, ezért elképzelhető, hogy találtok ennél jobb receptet is, mindenesetre azt gondolom, hogy egy kifejezetten finom, főleg a hideg téli estékre nagyon kellemes meleg ital lett belőle.

Egy liter almalevet (a legjobb a szűretlen almalé - nekem nem volt ilyen, úgyhogy szűrt almalevet használtam) egy lábosba öntöttem és elkezdtem melegíteni. Utána hozzáadtam 10 szem szegfűszeget, egy teáskanál őrölt fahéjat, egy teáskanál őrölt szerecsendiót és egy csipetnyi gyömbért. Alaposan összekevertem és tovább melegítettem az egészet. Közben megpucoltam és feldaraboltam három nagyobb mandarint és azt is a melegedő almalébe raktam. Lassan melegítettem az egészet egy jó fél órán keresztül, míg fel nem forrósodott (a forrást nem vártam meg). 

Végül az almalevet egy sűrű szitán átszűrtem és már fogyasztható is volt. 

HOZZÁVALÓK:

• 1 liter almalé
• szegfűszeg
• őrölt fahéj
• őrölt szerecsendió
• gyömbér
• 3 nagyobb mandarin (vagy egy narancs)

Bélszín-steak burgonyapürével

Ezt a receptemet egy reklámmal kezdem: a mai menühöz az alapanyagot a Szürke és Fekete nevű vállalkozástól szereztem be. Néhány gondolatot a róluk szóló posztomban is megosztottam, amint az "Egyebek" menüpont alatt is elolvashattok.

Bár nagyon szeretem a steaket, ennek ellenére érdekes módon még sosem készítettem olyan igazi steaket itthon. Szóval igazán itt volt az ideje, hogy ez megváltozzon. A döntésen a bélszínre esett, ami mellé krumplipürét terveztem készíteni.

Garnélás tagliatelle

Sógornőm többször is kérte már, hogy készítsek neki garnélás tésztát. Nagyjából 10 évvel ezelőtt volt utoljára, hogy készítettem neki ilyet és mivel náluk a családban más nem eszi, ezért azóta nem is evett rákot.

Elkészíteni egyáltalán nem bonyolult. 

Ragú Bolognese

Mostanában igen magasra szökött a képernyőidőm (screen time), azonban ennek köszönhető a mai konyhai tevékenységem és ez a recept. 

Egy olasz étterem séfjével néztem egy interjút, amiből kiderült, mennyire rosszul fogyasztjuk a bolognai ragút világszerte. Először is a bolognai szósz egy zöldséges ragú, nem pedig egy simán paradicsomos-darálthúsos szósz. Másodszor pedig megtudtam, hogy hatalmas hiba spagettivel fogyasztani a bolognait, mert tagliatellével sokkal jobban a tésztán marad a szósz. Rögtön jött az ihlet, meg is csináltam.

Brokkolis nokedli paradicsomos öntettel

Nem tudom, mi van velem mostanában, hogy megint vegetáriánus ételt főztem. Minden bizonnyal az internet "rossz" hatása, hiszen az inspirációt ezúttal is az Insta Reels adta.

A tervezett menü egy zöld nokedli volt piros paradicsomos szósszal. Feleségem nagyon szereti, ha sok szín kerül a tányérjára, ezért is indultam neki így az ebédkészítésnek.

Sütőtök krémleves

Az, hogy sütőtök krémlevest - sőt, valójában egyáltalán krémlevest - főztem életemben először, az megint csak az Instagramnak köszönhető. A jó kis steak videók között egyszer csak megjelent egy sütőtök krémleves recept, ami annyira ínycsiklandó volt, hogy úgy éreztem, muszáj elkészítenem, főleg, mivel a feleségem nagyon szereti az ilyeneket. Én már kevésbé. 

Céklaburger

Nem nagyon gondoltam volna valaha, hogy egy ilyen poszt meg fog születni a Gasztrokontár blogon: vegán hamburgert készítettem.

Természetesen nagyon messze vagyok attól, hogy akár csak elgondolkozzam azon, hogy vegetáriánus (neadj Isten vegán) életmódra áttérjek, de ez is megtörtént. Már nem is emlékszem pontosan, hogy melyik platformon (talán Insta Reels-en) láttam egy videót, ahol céklából készített hamurgert az influencer. Alapvetően nem igazán szeretem a céklát, de annyira gusztusos volt, hogy muszáj volt kipróbálnom. (A teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a feleségemnek csináltam, és nem magamnak.)

Vegagne

Eltelt egy kis idő, amíg kitaláltam, hogy mi legyen ennek az ételnek a neve, hát vegagne lett a befutó, zöldség lasagne (tény, nem a legkreatívabb megoldásom, de most, a 36 fokban ennyire futotta).

Mivel tényleg nagyon meleg van, gondoltam, jófej leszek és meglepem feleségemet egy vacsorával. Nálam általánosságban elmondható, hogy egy jó étel a hússal kezdődik. De feleségemnél a zöldség az alap. Ezért most zöldséges, húsmentes ételt terveztem.

Keleties tészta ebédre

Viszonylag gyors és könnyen elkészíthető ebédet akartam ma csinálni. Végülis szabadságon vagyok, ne a konyhában töltsem a fél napot, nem igaz? Amikor gyors ételre gondolok, akkor az gyakorlatilag egyet jelent azzal, hogy csirkemellből készítek valamit. (Mert ugyebár húst azért kell tartalmaznia az ételnek :) )

Azt viszonylag gyorsan kitaláltam, hogy valami tejszínes csirkemellet szeretnék enni, de az ízesítés az nálam legtöbbször a főzési folyamat során alakul ki, ahogy érzem az illatát a készülő ételnek, úgy döntöm el, hogy milyen ízeket-illatokat tegyek még hozzá. 

Szóval tejszínes csirkemell. Elmentem a piacra és bevásároltam hozzá - na nem mintha komolyabb bevásárlólistát igényelne a történet.

Egy egész csirkemellet megtisztítottam a csontoktól és a hártyáktól és nagyjából azonos méretű, kb. egy centis kockákra vágtam és félre tettem. Utána felaprítottam egy fej lilahagymát (valamiért sokkal jobban szeretem, mint a vöröset), két gerezd fokhagymát és egy fél piros kápai paprikát. A felaprított zöldségeket egy kis olíva olajon megpirítottam, addig, amíg a hagyma üvegessé nem vált. Utána beleborítottam a felkockázott csirkemellet. Folyamatos kevergetés közben addig sütöttem, amíg fehér kérget nem kaptak a csirkemell-kockák. Utána fél liter vizet ráöntöttem (hogy éppen ellepje a húst).

Ezt követően jöhetett a fűszerezés. Elsődleges és alapvető a só. Beleöntöttem, megkevertem, megszagoltam. A megpirult lilahagyma, kápia, fokhagyma és husi együttes illata keleties hangulatot adott nekem, ezért innentől kezdve egyértelművé vált az irány. Megyünk keletre. Curry őrleménnyel, tarkaborssal, erőspaprika porral, édes pirospaprikával és egy kevés szerecsendióval fűszereztem a csirkét. 

Majd hagytam főni, de persze rendszeres kavargatás mellett. 

Közben megálmodtam a köret részét is. Fusilli tésztát főztem ki (víz, olíva olaj, só). 

Amikor a víz már kezdett rendesen elfőni a csirkekockákról (és a husi is szépen megpirult), hozzáöntöttem egy doboz tejszínt és folyamatos keverés közben hagytam, hogy besűrűsödjön.

Ahogy a húson a szaft besűrűsödött, hozzáöntöttem a tésztát és jól összekevertem az egészet. Nem egészen egy óra alatt kész, tálalható állapotba került ez az egyszerű, mégis különleges ízvilágú ebéd. Ráadásul még ezt a posztot is megírtam, miközben készült :) .

HOZZÁVALÓK:

1 csirkemell

1 fej lilahagyma

2 gerezd fokhagyma

fél édes kápia paprika

olíva olaj

tészta

só

tarkabors

őrölt curry

erőspaprika őrlemény

édes pirospaprika őrlemény

őrölt szerecsendió

200 ml főzőtejszín

Anyukám hamis vargabélese

Gyerekkorom - na, meg aztán felnőttkorom - egyik kedvenc desszertje Anyukám hamis vargabélese. Általában valamilyen brutálisabb leves (gulyásleves vagy bableves) után következett kvázi főételként. Mindig is nagyon szerettem. Ennek ellenére valamiért sosem álltam még neki, hogy magamtól megcsináljam. Az elmúlt hetekben azonban egyre nagyobb késztetést éreztem, hogy elkészítsem ezt az ételt.

Egy kicsit interneten is utánaolvastam a dolognak. Meglepve tapasztaltam, hogy a hamis vargabéles lényegében egy leftover kaja volt, azaz a maradékokból összeállított desszert. Ugyanis a vasárnapi ebédből megmaradt, kifőtt cérnametéltből és a túrós rétesből / pitéből / palacsintából kimaradt túrókrémből készült eredetileg. 

Vörösboros marhapörkölt

Amikor ma reggel ki kellett találnom, hogy mi legyen az ebéd ma (és holnap), akkor kicsit tanácstalanul sétáltam be a piacra. Aztán a hentesnél érkezett a megvilágosodás és megállapítottam, hogy vörösboros marhapörkölt lesz a fő fogás. Gyorsan meg is nyitottam a gasztrokontár blogomat, hogy megnézzem, hogyan is szoktam elkészíteni, de legnagyobb meglepetésemre ezt még nem írtam le. Pedig nem egyszer, nem kétszer készítettem már el ezt a számomra nagyon is kedves ételt. Szóval itt az ideje, hogy a vörösboros marhapörkölt is bekerüljön ide, a posztok közé.

Előre bocsátom, hogy az elkészítés nem vészesen bonyolult, cserébe a főzési idő egy örökkévalóság.

Azzal indul az egész folyamat, hogy fogok három viszonylag nagyobb fej vöröshagymát és felaprítom. Nem kell olyan pici szeletekre vágni, hiszen a hagyma célja ennél az ételnél (nyilván az íze mellett) az, hogy jó sűrű szaftot kapjunk majd, úgyis teljesen szétfőzzük. A vöröshagymák mellett 3-5 gerezd fokhagymát is felaprítok, hogy mennyit, az attól függ, hogy a "fogadó közönség" mennyire szereti a foki ízét. Feleségem például nagyon, ezért mehet bele az 5 gerezd. Amikor ezzel elkészültem, az egészet egy lábosba teszem, meglocsolom olívaolajjal és ráöntök egy pohár vizet (kb 1.5-2 deci). Majd alacsony hőfokon elkezdtem főzni (vagy inkább párolni), néha megkeverem. 

Míg a hagyma párolódik, jöhet a hús. Egy elég masszív adag szokott kijönni a 2.5 kiló húsból, amiből a pörköltet csinálom, ha kisebb adagban gondolkozol, akkor érdemes kevesebb mennyiséggel dolgozni. Alapvetően marhacombból készítem el a pörköltet, de előfordul - mint ahogy az most is történt -, hogy más húsokkal is vegyítem. Fontos, hogy nagyjából hasonló típusú húsokkal dolgozzuk, elkerülendő, hogy az egyik teljesen szétfőjön, míg a másik még rágós marad. Én lapockát vagy marha-lábszárat szoktam venni. Most is így történt, másfél kiló comb mellé egy kiló lábszár került a pöribe. A húst először meg kell pucolni. A faggyús, hártyás részeket én le szoktam vágni, de érdemes valamennyi zsírt hagyni a húson, mert attól csak jobb lesz a pörkölt ízel. Megtisztítás után nagyjából egységesen, egy-másfél centis kockákra darabolom a húst. Valahol azt hallottam, hogy érdemes a rostokhoz képest ugyanúgy vágni a húst, de nekem ez sosem szokott összejönni.

Amikor a hús szépen fel lett kockázva, elővettem a lakásban fellelhető legnagyobb lábost és beleöntöttem a husit. Az egészet bőven meglocsoltam olívaolajjal és magas hőfokon, folyamatos keverés (vagy inkább lapátolás mellett) vártam, hogy egyrészt levet eresszem, másrészt pedig a húskockák fehér kérget kapjanak. Amikor itt tartok, ráöntöm a megpárolt hagymát (a megmaradt levével együtt), majd további kb. egy liter vízzel feltöltöm a lábost, hogy bőven ellepje a húst. A hőfokot visszaveszem közepesre és jól megkeverem az egészet. Utána jöhet a só, a bors, a pirospaprika, a majoranna, a petrezselyem és a babérlevél. Az egészre fedő kerül és hagyom dolgozni.

Az előkészítés utolsó előtti lépése a zöldségek hozzáadása. Egy édes - és egy erős paprikát viszonylag apróra felszeletelek, majd ugyanígy járok el két nagyobb paradicsommal is. Az egész mehet bele a lassan forrdogáló lábosba. Innentől pedig igazán már csak az idő a faktor. Néha rá kell nézni, meg kell kavarni, de nagyon sok dolgunk nincs most. Nagyjából egy óra elteltével érdemes kóstolni egyet, ha valami íz még hiányzik, akkor azt lehet pótolni. További fél óra múlva (tehát a hús és a hagyma összeöntésétől számított kb. másfél óra múlva) jön a legjobb rész: mehet bele a bor. Természetesen nagyon fontos, hogy előtte megkóstoljuk a bort... párszor (de azért a pörköltbe is maradjon legalább fél liter). Ízlés kérdése, hogy az ember milyen bort használ fel, de alapvetően az a tapasztalatom, hogy a száraz, maximum félszáraz borokkal lehet a legjobb végeredményt elérni. Én általában kékfrankost, pinot noirt vagy cabernet sauvignont szoktam beletenni. Az sem baj, ha minőségi vörösborról van szó, nem szoktam sajnálni az ételbe. (Megjegyzés: ma az eredeti tervek szerint egy 2010-es Montecillo Crianza (spanyol félszáraz vörösbor) került volna bele a pöribe, de miután megkóstoltam, megállapítottam, hogy ez túl jó ahhoz, hogy belefőzzem. Inkább megittuk. Helyette egy 2016-os dél-afrikai cabernet sauvignon pinotage került a lábosba. )

Miután beleöntöttük a vörösbort, további fél óra múlva érdemes ismét kóstolni egyet, jöhetnek az utolsó simítások, majd még fél óra főzés és kész is a vörösboros marhapörkölt. Az utolsó szakaszban azért érdemes "játszani" a főzés hőfokával. Ha nagyon sok még a lé és nem elég sűrű a szaft, fel kell tekerni a hőfokot és levenni a fedőt, hogy jobban párologjon - ebben az esetben azonban a kevergetésre kiemelten figyelni kell, nehogy leégjen az egész. 

Tálalni tésztával, tarhonyával, de leginkább nokedlivel érdemes. Bevallom, még sosem készítettem nokedlit és ezt a hagyományt ezen a hétvégén sem rúgtam fel. Köretnek ma feleségem főzött kézi tarhonyát. 

HOZZÁVALÓK:

• 2.5 kg marhahús
• 3 nagy fej vöröshagyma
• 3-5 gerezd fokhagyma
• 3 ek só
• 2 ek pirospaprika
• 1 édes zöldpaprika
• 1 csípős zöldpaprika
• 2 paradicsom
• fél liter vörösbor
• bors
• majoranna
• petrezselyem
• babérlevél
• olívaolaj
• víz

Reggeli szendvics

Azt hiszem, kulináris értelemben véve számomra az egyik legizgalmasabb dolog az a szendvics. Millióféleképpen el tudod készíteni, és minden egyes verziójával más ízkombinációt, más illatokat, más hatást érsz el. Kezdve a dög unalmas párizsis zsömlétől (amit egyébként én kifejezetten imádok) az egészen egzotikus, megpakolt, töltött, sült szendvicsekig, a nyitott szendvicsektől a zárt, több emeletes szendvicsekig olyan széles a paletta, hogy nem tudom, létezik-e ember, akinek ne lenne kedvenc szendvicse. Vagy legalábbis olyan, amit evett már és nagyon szereti. 

Nálam például a grillezett szendvicsek viszik a pálmát. 

Amikor itthon melegszendvicsről beszélünk - főleg a háztartásokban -, akkor tapasztalataim szerint alapvetően három szendvicstípus jön szóba. Egyrészt a sütőbe tett nyitott szendvics, másrészt a jó kis retro szendvicssütőben megsütött nyitott szendvics, harmadrészt pedig a toast-sütőben készített zárt szendvics. Gyerekkoromban anyukám gyakran csinált olyan melegszendvicset,  hogy reszelt sajtot kevert el tejföllel, azzal kente meg a kenyeret, majd sütötte meg a szendvicssütőben. A mai napig imádom. 

Kezeket fel, aki még emlékszik erre a csodára!

Azt hiszem, főleg amikor az emberek elkezdtek külföldre járni, főleg az osztrák és német hatásra terjedt el itthon a toast szendvics. Ami nálam a melegszendvicsek egyik csúcsa. Elég csak sajtot (jó sok sajtot) rakni a két szelet kenyér közé és már egy csodás kis kaját kapsz - ha pedig cifrázod, akkor meg határ a csillagos ég.

Nálunk viszonylag kisebb hagyománya van (legalábbis ismereteim szerint), Amerikában viszont elképesztően népszerű a grilled cheese sandwich. Nézvén a netflixes The Chef Show című műsort, ahol Jon Favreau-ék többször is csinálnak ilyet, szükségesnek éreztem, hogy én is kipróbáljam. Persze a saját magam verzióját. Elkészítettem magamnak reggelire... és nagyon (NAGYON) jó lett. Ezt osztom most meg veled.

Azzal indul az egész, hogy egy serpenyőbe kicsi olívaolajat csepegetek és felforrósítom. A már meleg serpenyőbe két szelet sonkát (vagy bacon szalonnát) helyezek és mindék oldalukon barnára sütöm. Ezt követően a még forró serpenyőben készítek egy tojásból tükörtojást. Amikor ez is kész, a serpenyőt lehúzom a lapról. 

Fogok két szelet kenyeret és mindkét szeletet megvajazom mindkét oldalán. A serpenyőt ekkor visszarakom a főzőlapra, és a serpenyőbe helyezem az egyik szelet kenyeret. (Érdemes gyorsan dolgozni, hogy ne nagyon égjen le a kenyér.) Rárakok egy szelet sajtot, majd a két szelet sonkát, utána megint sajtot, majd a tükörtojást és végül egy harmadik réteg sajtot is. Minél többféle a sajt, annál izgalmasabb íze lesz a szendvicsnek. A vörös cheddart és a füstölt sajtokat például mindenképpen ajánlom. A tükörtojás és a harmadik réteg sajt közé opcionálisan mehet valami zöldség, például bébi spenót. Amikor ez megvan, a másik szelet kenyérrel lezárom a szendvicset, egy fakanál segítségével összenyomom, majd megfordítom az egészet és nagyjából egy-másfél percig még sütöm így (addig, hogy ne kezdjen el megégni). 

Végül a szendvicset kiveszem a serpenyőből és azonnal fogyasztásra alkalmas. Isteni napindító reggeli.

HOZZÁVALÓK:

• 2 szelet kenyér
• 2 szelet sonka vagy bacon
• 1 tojás
• 3 szelet sajt (lehetőleg többféle)
• 3 levél bébi spenót - opcionális
• vaj
• olívaolaj

Spéci forrócsoki

Tulajdonképpen egy fatális bakinak köszönhető, hogy véletlenül összehoztam egy olyan forrócsókit, amiért a feleségem megőrül.

Amikor a kókuszkockához készítettem éppen a mázat, kicsit kapkodtam és rosszul olvastam a receptet. Az eredeti recept azt tartalmazta, hogy kell hozzátenni 6 evőkanál tejet, amit én lendületből úgy olvastam, hogy 6 deci tejet. (Amúgy most komolyan, hol láttál már olyan receptet, hogy a tejet evőkanálban mérik? .. Mindegy is.) Persze ahogy beletettem rögtön láttam, hogy ez így nem lesz jó. Viszont kidobni sem akartam, ezért összeforraltam a hozzávalókat és megkóstoltam. És ízlett. Ahogy feleségemnek is, aki aztán egészen rákattant. Úgyhogy a recept megmaradt.

Kicsit átdolgozva az eredeti bakit, a forró csokim receptje így néz ki: 20 deka margarint megolvasztok egy lábosban, majd hozzáöntök 6 evőkanál cukrot. Szépen elkeverem, majd jöhet 4 evőkanál keserű kakaópor (én holland kakaót szoktam használni). Csomómentesre elkeverem, végül az egészet felöntöm fél liter tejjel és egy csipetnyi lisztet hozzáadok és jól elkeverem. Majd az egészet felforralom. Ha van otthon, még a tetejére dobhatsz egy mályvacukrot, vagy feltolhatod tejszínhabbal.

Hideg estéken elég jóféle desszert.

A kép csak illusztráció, az internetről vadásztam. Sajnos nem készítettem róla saját fotót.

HOZZÁVALÓK:

• 20 dkg margarin
• 6 ek cukor
• 4 ek kakaópor
• 0.5 l tej
• 1 csipetnyi liszt

Kókuszkocka

Egy nagyon kedves barátommal kötött fogadás értelmében az új évet kókuszkocka készítésével kellett indítanom. Bár még sosem csináltam, lelkesen álltam hozzá a feladathoz.

Először - értelemszerűen - a piskótát kellett elkészítenem. Egyáltalán nem ördöngösség feladat, a nosalty.hu-n találtam egy elég jó receptet hozzá. Egy tojást, 20 deka cukorral, 5 deka olvasztott vajjal, 2 evőkanál mézzel jól összekevertem. Utána folyamatos keverés mellett, lassan hozzáadtam 30 deka lisztet és egy csomag sütőport. Végül az egész tésztát kb. 2 deci tejjel lazítottam fel. Az egészet jó alaposan összekevertem és sütőpapírral kibélelt, magas oldalfalú tepsibe tettem. A tepsit az előmelegített, közepes hőfokú sütőbe raktam. 

Míg a piskóta süldögélt, megcsináltam a csokimázat. Egy lábosba beraktam 20 deka margarint és 6 evőkanál kristálycukrot. Közepes hőfokon folyamatosan kevergettem, nehogy leégjen a cukor. Amikor már az egész vaj megolvadt, jól összedolgoztam és hozzáadtam 3 púpozott evőkanál holland kakaóport (nyilván az, hogy holland-e az mindegy, lényeg, hogy ne cukrozott kakaópor legyen) és egy deci tejet. Az egészet felforraltam, majd levettem a főzőlapról. (Megjegyzés: első nekifutásra sikerült elrontanom a mázat, de ebből egy jópofa dolog sült ki - erről egy másik posztban írok majd).

Közben egy nagy tálba kiszórtam egy zacskó kókuszreszeléket. 

A piskótát hústűvel bökdösve figyeltem, hogy mikor lesz jó, és amint elkészült, kivettem a sütőből és egy leterített konyharuhára borítottam. Egy késsel (fontos, hogy éles legyen), nagyjából 4 centiméteres kockákra vágtam a piskótát. A kockákat egy húsfogó segítségével megmártogattam a csoki mázban (mind a hat oldalán), majd megforgattam a kókuszreszelékben és egy tálra raktam hűlni. 

Nagyon finom lett!

HOZZÁVALÓK:

Piskótához

• 1 tojás
• 20 dkg kristálycukor
• 5 dkg vaj / margarin
• 2 ek méz
• 30 dkg finomliszt
• 1 csomag sütőpor
• 2 dl tej

Borításhoz

• 20 dkg vaj / margarin
• 6 ek kristálycukor
• 3 ek kakaópor
• 1 dl tej
• legalább 100 g kókuszreszelék

Curry-s csirke ebédre

Az a legjobb, amikor a főzésnél van valami sztori, ami miatt főzök, vagy ami miatt azt főzöm, amit. Nos, ezúttal a "sztori" csupán annyi volt, hogy a feleségem közölte velem, hogy pénteken későn ér haza, ezért nekem kell főznöm szombatra. 

Ahogy olvashattátok már korábban, előfordul, hogy ad hoc főzök valamit, de az is megesik, hogy konkrét tervvel állok neki az ételkészítésnek. Ezúttal az utóbbi verzió állt fenn, tudtam, hogy valami indiait főzök ebédre (igen, olcsó poén, de nem, nem indiai embert 👳), vagy legalábbis indiai jellegűt. Megtehettem volna, hogy nézek egy receptet, de úgy döntöttem, inkább rögtönzök.

Reggel a piacon indítottam, és a zöldségesnél és a hentesnél kezdtem. A beszerzési procedúrát csak azért osztom meg, mert a hentesnél olyan párbeszédre, került sor, amivel még nem találkoztam:

• Én: Egy egész csirkemell-filét kérek.
• Hentes: Csontosat vagy anélkül?
• Én: ???
• Hentes: Ja, hogy filét. De hülye vagyok...

Az elkészítés pedig a következők szerint történt:

Először is a rízst készítettem el. Egy bögre rízs, lepirítva egy kis olíva olajon, majd felöntve másfél bögre vízzel, megsózva, egy kanál vegetával. Utána nem sok dolgom volt vele, párszor meg kell keverni. Nem nagy történet.

Míg készült a rízs, előkészítettem a zöldségeket. Egy kisebb padlizsánt kb. egy centis karikákra vágtam, majd a karikákat negyedeltem. Egy szintén kisebb cukkinit meghámoztam és ugyancsak egy centis karikákra vágtam, majd ezeket feleztem. Egy fej vöröshagymát megpucoltam és nyolc részre vágtam. végül két szál újhagymát felkarikáztam (ki nem találnátok, kb. egy centis karikákra). A hűtőben találtam még egy fél fej vöröshagymát, azt egészen apróra vágtam. Végül egy jókora fej kaliforniai paprikát is feldaraboltam, egy-másfél centis kockákra.

Ezután jöhetett a hús. A csirkemellet megpucoltam, majd nagyjából (nagyon nagyjából) másfél centis kockákra vágtam. 

Két serpenyőt használtam. Az egyikbe beletettem az apróra vágott vöröshagymát, meg a felkarikázott újhagyma kb negyedét, aztán rápakoltam a húst. A másikba került a sok zöldség.

A zöldséget megsóztam, leöntöttem olíva olajjal és közepes hőfokon elkezdtem fonnyasztani, néha néha meg is kevergettem. Amikor már rendesen megpirultak a zöldségek, szójaszósszal nyakon öntöttem az egészet és a lepirítást folyamatos kevergetés mellett fejeztem be.

Közben a másik serpenyőben lévő dolgokat is nyakon öntöttem olíva olajjal, megsóztam és jócskán megszórtam őrölt chili paprikával. A húst nagy lángon, folyamatos kevergetés mellett elkezdtem melegíteni. Amikor már az összes csirke kocka szélei fehérré váltak, az egészet felöntöttem egy bögre vízzel, majd alaposan megszórtam curry porral. Ezt követően viszonylag gyakori kevergetés mellett, de fedő alatt főztem meg a húst. 

Végül úgy tálaltam, hogy középre halmoztam egy kis zöldséget, rá a husit, köré pedig a rizst. Elég jól sikerült (csak a zöldséget sóztam el egy kicsit). 

HOZZÁVALÓK (kb. 4 adag):

1 egész csirkemell

1 padlizsán

1 cukkini

másfél fej vöröshagyma

1 kaliforniai paprika

2 szál újhagyma

víz

olíva olaj

őrölt chili por

curry por

só

vegeta ételízesítő

Elkészítési idő: kb. 40 perc

Spárgás csirke

A tavasz vége, nyár eleje gasztronómiai szempontból egyet jelent számomra a spárgaszezonnal. Érdekes, mert régen, gyerekkoromban kifejezetten utáltam a spárgát. "Öreg koromra" viszont kifejezetten megszerettem, még akkor is, ha az output igen orrfacsaró (aki érti, azt tudja 😅).

Amikor ezúttal főzésre adtam a fejem, éppen a spárgaszezon tartott, így adta magát a menü. Főleg, hogy a spárgához leginkább a csirkemellet szeretem.

Szóval egy tepsibe leraktam egy adag spárgát, befedtem az egészet bacon szalonnával, majd megszórtam pirított újhagyma karikákkal.

Ezzel ágyaztam meg a csirkemellnek, amit megszórtam sóval, borssal és vegetával.

Az egész mehetett a sütőbe és előbb alufólia alatt összepároltam az egészet, majd a fóliát eltávolítva pirítottam meg a csirkét. Közben pedig csináltam egy fűszeres steak-burgonyát.

A végeredmény pedig nagyon guszta és finom lett.

Fettuccini bianco e rosso

Botrányosan indult a mai főzőcskézés...
Ismét az olasz konyha adott ihletet, emellett Feleségem miatt ezúttal az is szempont volt, hogy húsmentes kaja legyen. (Nem, nem lett vega a Feleségem, csak szeret néha nem húst enni ... ki érti ezt ...? ) Hosszas töprengés után egy egészen lelkesítő ötlet jutott eszembe, már alig vártam, hogy nekilássak. Két ízű canellonit terveztem elkészíteni, zöldfűszeres-ricottás és paradicsomos-gombás töltelékkel, sok sajttal és besamellel. El is mentem bevásárolni a Lidlbe (mert korábban megállapítottam, hogy százszor jobb az árúk minősége, mint mondjuk a Tescoban), megvettem mindent, ami kellhet hozzá. Csak a lényeget, Canelloni tésztát nem kaptam. Sebaj, gondoltam, ott a Tesco a szomszédban, beugrom oda. Hát már a bejáratnál tátva maradt a szám, ugyanis közel 20 méteres sorok álltak a pénztáraknál - persze a kasszák kb. 2/3-a nem üzemelt. Gondoltam, a shoppingolás közbeni totyogást legalább megúszom, célirányosan a tészták felé vettem az irányt. Végigrobogtam a soron ... és nem találtam a canellonit. Gondoltam, túl gyorsan mentem és elvétettem. De lassabban sem volt. Elmentem a nemzetközi részhez és ott sem volt. Kezdtem ideges lenni. Megkérdeztem egy eladót, hogy létezik-e, hogy nincs canelloniuk - azt a választ kaptam, hogy simán elképzelhető. Nagy duzzogva vettem hát egy "Colezzione Fettuccine" névre hallgató tésztát a Barilla gyártótól (szeretem a tésztáikat). Míg az önkiszolgáló kasszára várok standok között kígyózó sorában álltam (egy laza 20 percet), addig volt lehetőségem újratervezni az elkészítendő ebédet, de lelkesedésem elég erősen alább hagyott.

Ennek ellenére persze nekiálltam, és ahogy haladtam előre a folyamatokban, egyre jobban élveztem a dolgot.

Ilyenkor, amikor úgy főzök, hogy több részletből áll össze a végeredmény, fejben mindig gyorsan össze szoktam rakni, hogy hogy logisztikázzak, milyen sorrendben kezdjek hozzá a részfeladatoknak.
Először is átgondoltam, hogy miket is kell csinálnom:
tésztát kifőzni
ricottás krémet megcsinálni
paradicsomos-gombás szószt megfőzni
sajtos besamelt készíteni

Mivel a ricottához és a gombához is akartam fokhagymát használni, ezért ez volt az első lépés. Megpucoltam és apróra felvágtam 7 gerezd fokhagymát, 5-öt a ricottához, 2-t pedig a gombához. Ezt követően egy fél fej vöröshagymát is megpucoltam és felaprítottam, szintén a gombához. Majd következett a petrezselyem és a póréhagyma. Utóbbiból nagyjából egy 20 centinyit felkarikáztam, majd felaprítottam.
Ezt követően, gondolva már a következő lépésekre, fél kiló paradicsomot megmostam és felnegyedeltem. Majd a ricottát egy tálba öntöttem.

Egy serpenyőben beletettem az 5 gerezdnyi fokhagymát és a póréhagymát, majd meglocsoltam kicsit olíva olajjal. Közben egy kis lábosban szintén egy kis olíva olajjal feltettem a maradék fokhagymát és a hagymát. Amikor a serpenyőben kezdett nagyon szépen süldögélni a póréhagyma, rátettem a felaprított petrezselymet is és hagytam, hogy megfonnyadjon, majd levettem a tűzről az egészet és hozzáöntöttem a ricottához. Egy kis sóval, borssal, szerecsendióval, majorannával és oregánóval megfűszerezve jól összekevertem az egészet és mehetett is a kész krém a hűtőbe.
Ezalatt a lábosban is kezdett elkészülni a hagyma, így beleöntöttem a tálba a feldarabolt paradicsomot, jól megkevertem, és öntöttem rá kb. 2 dl vizet. Néhány perc múlva sóval, borssal, petrezselyemmel, oregánóval, majorannával és némi csípős pirospaprikával fűszereztem, megint megkevertem és közepes hőfokon hagytam főni. Bár sok levet eresztett, időnként azért megkevertem, nehogy leégjen.

Jöhetett a következő lépés, a gomba előkészítése. Körülbelül 30 dkg csiperke gombát megtisztítottam és vékony szeletekre vágtam (a nagyobb fejeknél a csíkokat is több részre vágtam).
Mikor a paradicsomról a víz már a víz nagyja elfőtt, hozzáöntöttem a gombát. Ezt alacsony hőfokon, gyakori kevergetés mellett összefőztem, addig, amíg egészen sűrűvé nem főtt.

A következő feladat a besamel elkészítése volt. Ismereteim szerint sok háziasszony fél a besameltől (többek között Feleségem is), pedig itt inkább az ismeretlentől (vagy legalábbis a ritkán használttól) való félelemről van szó, kevés egyszerűbb dolgot tudok elképzelni a konyhában. Egy kis lábosba tettem kb. 15 dkg vajat és addig melegítettem, hogy teljesen megolvadjon. Amikor ez megtörtént, három evőkanál finomlisztet öntöttem hozzá és folyamatosan kevergetve, kis lángon főztem. Közben a mikróban megmelegítettem nagyjából fél liter tejet. Ahogy a vajas liszt elkezdett habzani, hozzáöntöttem a forró tejet és folyamatos kevergetés közben sóval, borssal, szerecsendióval, köménnyel és egy kevés őrölt fokhagymaporral fűszereztem. Közben lereszeltem nagyjából 30 dkg trappista sajtot. Amikor elkezdett besűrűsödni a besamel, beleöntöttem a reszelt sajtot. Továbbra is folyamatos kevergetés közben összefőztem, amikor éreztem, hogy kicsit túl sűrű lett az öntet, adtam hozzá még tejet.

Végére maradt a tészta. Sajnos az itthoni tésztákkal annyira nem vagyok kibékülve, olyan testetlennek tűnik nekem mindegyik típus. Viszont a Barilla tészátája, amit vettem igazi olasz tészta, dögösebb, mint mondjuk egy Gyermelyi. Szélesmetéltet vettem, egészen pontosan „fészektésztát”. Reméletem, hátha sikerül megtartani a fészek formáját főzés közben is, de nem így alakult. Forró vízben (amibe sót és olíva olajat is tettem) 6 percig főztem a kb. negyed kiló tésztát (így nem lett túl puha, de nem is maradt kemény), majd szűrős kanállal kiszedtem.

Mikor Feleségem hazaért, már csak a tálalás volt hátra.
Villával feltekertem a szélesmetéltet úgy, hogy a tányérban két kis fészek alakuljon ki. Az egyik fészekre rákanalaztam a ricottából, a másikra a paradicsomos gombából, majd az egészet végigöntöttem a sajtos besamel szósszal.

Jól is nézett ki és nagyon finom is lett. Az elkészítéséhez pedig elegendő volt egy óra.

HOZZÁVALÓK:

Zöldfőszeres, póréhagymás ricotta
2 doboz ricotta (kb. 400 g)
5 gerezd fokhagyma
20 cm póréhagyma
1-2 petrezselyem zöldje
olíva olaj
só
őrölt bors
morzsolt majoranna
morzsolt oregánó
őrölt szerecsendió

Paradicsomos gombamártás
500 g paradicsom
300 g gomba
fél fej vöröshagyma
olíva olaj
só
őrölt bors
morzsolt majoranna
morzsolt oregánó
morzsolt petrezselyem
őrült chili vagy erős paprika

Sajtos besamel mártás
150 g vaj
3 evőkanál finomliszt
fél liter tej
300 g félkemény sajt
só
bors
szerecsendió
(őrölt fokhagyma)

Kenyér nélkül

Feleségemmel kitaláltuk – aki nős, az pontosan tudja, hogy ez nyilván azt jelenti, hogy „feleségem kitalálta” –, hogy a keresztény böjttel egybekapcsolva egy kicsit odafigyelünk arra, hogy mit eszünk. Elsősorban a búzalisztet és a cukrot igyekszünk kizárni az étrendünkből, valamint köretek szintjén a krumpli és a tészta került tiltólistára. Nem állítanám, hogy maradéktalanul boldog lennék ettől a helyzettől, főleg a pékáruk és a tészták hiányoznak nagyon. De azért ki lehet bírni a dolgot.

Sőt, valójában egészen kreatív dolgokat lehet kihozni a történetből. 

Feleségem például kifejezetten szereti az Abonettet. Szerintem olyan, mint amilyen a hungarocell lehet (bár még sosem ettem azt), nem rajongom érte. Ettől függetlenül kénytelen-kelletlen belátom, hogy egészen jó kenyér-pótlék, jó kis szendvicseket lehet belőle készíteni. Ezzel a kis szendvicstrióval leptem meg páromat szombat reggel.  (Hozzávalók: light margarin, sovány sonka, edami sajt, kígyóuborka, pritamin paprika, retek, bébispenót.)

A másik olyan alapanyag, ami a kenyeret jól tudja pótolni, az a tortilla. Bár a tortilla lapok is búzalisztet tartalmaznak, mégis lényegesen kevesebb kalóriával bombáznak, mint mondjuk egy szelet kenyér. És még finomabb is … az Abonettnél meg pláne. Magamnak szombaton egy ilyen könnyű kis reggelit készítettem. (Hozzávalók: 2 tojásból rántotta (ha ügyes vagy, csak a fehérjéből), 4 szelet sovány sonka, negyed pritamin paprika, bébispenót.)

A vasárnapi reggelim még finomabb volt, főleg, hogy az édességhiányomat pótolta. A BioTech USA-nak van egy nagyon jó terméke, az instant protein palacsintapor. Nagyon szeretem, pillanatok alatt elkészül és még finom is. Ráadásul egészséges is. A csokisat szoktam venni, és egy adagból hét evőkanálnyi palacsintatészta szokott kijönni. Vasárnap reggel ezt az egyébként masszív adag protein palacsintát egy banánnal és egy marék áfonyával ettem meg, az egészet pedig végiglocsoltam mézzel. Igazi íz-orgia volt.

Végezetül – ha már megemlítettem – a méz. Valójában nem is értem, hogy a finomított cukor hogyan tudta ennyire kiszorítani a mézet a táplálkozásból. Persze, a kristálycukor jóval olcsóbb, mint a méz, meg igen, tudom, a méz az méhköpet. De nagyon szeretem a mézet. A főnököm mesélte, hogy ő már évek óta a kávéját nem cukorral, hanem mézzel issza. Ezen felbuzdulva, most, hogy cukorembargó van otthon, kipróbáltam én is, egy kanál mézet kevertem a reggeli kávémba cukor helyett. És nagyon finom lett, mindenkinek tudom ajánlani.

Akárcsak az újonnan felfedezett desszert-különlegességet: gyümölcs (alma vagy körte) szeletek mézbe mártva … jajj, nagyon finom.

Pirított haldarabok zöldséges kölessel

Viszonylag ritkán van arra lehetőségem, hogy egy hosszú munkahét után legyen egy szabad hétvégém. Amikor viszont ilyen szerencsém van, akkor szeretem azt a lehető legpihentetőbb módon eltölteni. A kötelező otthon programok (például bevásárlás, mosás, mosogatás, rendrakás, takarítás, stb.) mellett ilyenkor olvasok, filmet nézek, videójátékozom, szülőt/anyóst látogatok, esetleg, ha az idő engedi, akkor kirándulok. De igyekszem a lehető legkevésbé a társadalom hasznos tagjának tűnni ilyenkor :)

Persze, előfordul, hogy a főzés is az én reszortom, ha a feleségem dolgozik. Így volt ez ezen a hétvégén is. Amit elfelejtettem. Jobban mondva egy kommunikációs anomáliának köszönhetően abban a nyugodt tudatban voltam, hogy a főzés nem az én dolgom lesz. Ebből az idilli állapotból a munkából hazatérő feleségem "és mi lesz az ebéd?" kérdése zökkentett ki. Kiderült, hogy nekem kellett volna ebédet készítenem, sőt, nekem kellett volna erre bevásárolnom ... nos, mindkettő elmaradt. Jöhetett a "főzzünk valamit abból, ami itthon van" című tragikomédia.

Első lépésnek általában kitalálom ilyenkor, hogy mi legyen az alapvető alapanyag az étel készítéséhez. Mivel nem sokkal korábban értem haza a bevásárlásból, mely során többek között vettem hekk filét, így gyorsan jött az ötlet. Az alapanyag a hekk filé lesz. Utána már gyorsan jött az ötelet a köretre is: legyen zöldséges kuszkusz. Az ötlet remek volt, csak nem volt itthon kuszkusz. Következett a spejzszekrény feltúrása, mely során találtam kölest. B-terv: legyen zöldséges köles. 

Next step: milyen zöldség van itthon? Találtam pritaminpaprikát, uborkát és a fagyasztóból elővettem mirelit zöldborsót és kukoricát. A terv összeállt, indulhatott a főzés.

Úgy terveztem, hogy a köret készül el lassabban, ezért azzal kezdtem.

A KÖRET

Alapvetően nem szeretem a kölest. Olyan semmilyen nekem. Viszont hallottam egy nagyon egyszerű trükköt, amivel sokkal érdekesebbé lehet tenni a kölest: leveskockával kell megfőzni. Amúgyképpen meg ugyanúgy kell elkészíteni, mint a rízst, nem nagy történet. Szóval fogtam egy lábost, raktam az aljába egy kis olajat, megmelegítettem, majd folyamatos kavargatás közben megpirítottam egy bögrényi kölest. Mielőtt kezdett volna leégni, hozzáöntöttem nagyjából 7 dl vizet. A vízbe belemorzsoltam egy Maggi erőleves kockát. Hagytam felforrni, majd visszavettem a hőmérsékletet és tetőt tettem rá. (Ahogy egyre jobban felszívja a köles a vizet, egyre gyakrabban kell kevergetni, hogy ne égjen le. Addig főztem, amíg az összes vizet fel nem szívta a köles.)

Míg főddögélt a köles, nekikezdtem a zöldségeknek. Egy marék mirelit zöldborsót és ugyanennyi mirelit kukoricát betettem egy lábosba és felforraltam (kb 10 percig főztem). Közben egy fél kígyóuborkát nagyjából egy centi vastag karikákra vágtam, majd a karikákat felnyolcadoltam. Egy fél pritaminpaprikával is ugyanezt tettem (csak azért felet, mert ennyi volt itthon, de a teljes pritaminpaprika is jó lett volna). Emellett egy fej vöröshagymát is durván felszeleteltem. Amikor minden kész lett, az összes zöldséget egy wokba tettem és kevés olivaolajjal nyakon öntöttem. A wokban kicsit megfonnyasztottam a zöldségeket, majd hozzá kevertem az addigra elkészült kölest és folyamatos keverés mellett még egy kicsit összepirítottam az egészet.

A HAL

Amikor már a kész voltam a zöldségek előkészítésével és a köles is főtt, nekiálltam a halnak. Az addigra felengedett hekk filét 4-5 centiméter széles szeletekre vágtam és egy serpenyőbe tettem. Szórtam rá sót (abból egy kicsit sokat is), tarkaborsot, őrölt chilipaprikát és őrölt petrezselymet. Utána jó alaposan meglocsoltam a haldarabokat olivaolajjal. Közepes hőfokon elkezdtem felmelegíteni az egészet, majd amikor már elkezdett sisteregni, akkor lefedtem a serpenyőt. Nagyjából öt perc múlva egyesével megfordítottam az összes haldarabot és visszafedtem. Megint öt perc múlva már egy fakanállal óvatosan átkevertem az egészet (azért kellett óvatosan, mert a haldarabok nagyon könnyen esnek szét). Addig nagytam a tűzhelyen, amíg világosbarnás kérget nem kapott minden haldarab. 

Az előkészületekkel és a tálalással együtt a teljes folyamat alig 40 percett vett igénybe.

Hozzávalók:
1 bögre köles
1 zacskó mirelit halfilé
1 marék mirelit zöldborsó
1 marék mirelit kukorica
1 pritaminpaprika
1/2 kígyóuborka
1 közepes fej vöröshagyma
1 leveskocka
étolaj
olivaolaj
só
őrölt bors
őrölt chili
őrölt petrezselyem