Anyukám hamis vargabélese

Gyerekkorom - na, meg aztán felnőttkorom - egyik kedvenc desszertje Anyukám hamis vargabélese. Általában valamilyen brutálisabb leves (gulyásleves vagy bableves) után következett kvázi főételként. Mindig is nagyon szerettem. Ennek ellenére valamiért sosem álltam még neki, hogy magamtól megcsináljam. Az elmúlt hetekben azonban egyre nagyobb késztetést éreztem, hogy elkészítsem ezt az ételt.

Egy kicsit interneten is utánaolvastam a dolognak. Meglepve tapasztaltam, hogy a hamis vargabéles lényegében egy leftover kaja volt, azaz a maradékokból összeállított desszert. Ugyanis a vasárnapi ebédből megmaradt, kifőtt cérnametéltből és a túrós rétesből / pitéből / palacsintából kimaradt túrókrémből készült eredetileg. 

Mivel se kifőtt cérnametélt nem maradt a vasárnapi ebédből, sem pedig túrós pitét nem készítettem, amiből maradt volna valami, ezért kénytelen voltam a nulláról kezdeni. Nulladik lépésként felhívtam Anyukámat, hogy mégis, hogyan kell elkészíteni ezt a receptet. Bár az interneten kismillió receptet lehet találni erre is, úgy voltam vele, hogy nem kockáztatok, a jól bevált receptet fogom használni.

Első lépésként bevásároltam. Mivel extra összetevők nem kellettek hozzá, ezt csak azért írom le, mert egészen döbbenetes nehézségbe botlottam. Egy olyan ritka és nehezen fellelhető alapösszetevőt kellett vennem, mint a hosszúmetélt (abból jobban szeretem, mint cérnametéltből). Nos, három boltban voltam (közülük az egyik a Lidl) és nem kaptam hosszúmetéltet... Végül elkeseredettségemben egy zacskó boglyas metélttel kellett beérnem, ami ugyan hasonlított a hosszúmetéltre, de mégsem volt ugyanaz - az eredmény sem.

Azzal kezdtem, hogy megfőztem a tésztát. Ebben nincs semmi varázslat, kis só, kis olaj és hagy szóljon. Nem főztem teljesen puhára, amikor elkészült, akkor leszűrtem.

Míg a tészta főtt, nekiálltam a túrókrémnek. 3 tojást felvertem, hozzákevertem egy kis cukrot, egy csomag vaníliás cukrot, majd folyamatos keverés mellett fél kiló tehéntúrót és egy kis pohár tejfölt. Egy kis citromlével ízesítettem, majd megkóstoltam és egy kis cukrot még tettem hozzá. Alapvetően mehet bele még mazsola vagy aszalt áfonya, de mivel egyiket sem találtam itthon, ezért az most kimaradt.

Amint a túrókrém kész volt, feltettem forralni (folyamatos kevergetés mellett) egy liter tejet egy kis cukorral és egy csomag vaníliás cukorral. Amint felforrt a tej, levettem a lapról, addigra a tészta is elkészült.

Egy kivajazott jénai tálba a letettem a tészta nagyjából felét, majd majd megöntöztem a forró tejjel úgy, hogy még éppen ne lepje el. Utána rátettem a túrókrémet, majd arra a maradék tésztát. Végül az egészet megöntöztem még tejjel, úgy, hogy ne folyjon ki még a tálból. És mehetett a sütőbe.

Nagyjából háromnegyed óráig sütöttem, addig, amíg a teteje szép barna nem lett. Arra figyelni kell - persze nem magamtól vagyok ilyen okos, hanem Anyukám is felhívta rá a figyelmemet -, hogy jó eséllyel a tej kifut sütés közben, ezért a jénai alá érdemes valami jól takarítható tálat vagy tepsit rakni.

A végeredmény közel sem lett annyira jó, mint Anyukámé szokott lenni, de gyakorlat teszi a mestert, párszor még biztos, hogy próbálkozni fogok.

HOZZÁVALÓK:

• 3 tojás
• 500 g tehéntúró
• 1 kis pohár tejföl
• 1 liter tej
• 1 zacskó tészta
• 2 csomag vaníliás cukor
• kristálycukor
• só
• citromlé
• mazsola vagy aszalt gyümölcs