Rézkakas Bistro

A Valentin napi program záróakkordja egy vacsora volt. A választásom a belvárosi Rézkakas Bistróra esett. Hangulatos, étterem, könnyed eleganciával és kedves felszolgálókkal. Bár nekem nagyon az volt a benyomásom, hogy kicsit kevesen voltak a pincérek, ennek ellenére is azt gondolom, hogy mindent megtettek, hogy a teljesen fullra foglalt asztalokat is a lehető legjobban el tudják vinni. Egyedül talán azt tudom negatívumként felhozni, hogy talán kicsit szorosan állnak egymás mellett az asztalok és így szűkös a hely.

Rib eye steak graten burgonyával, szarvasgombával és libamájjal

Az ételek nem túl nagy adagok, tehát ha valaki tele akarja tömni magát, akkor nem biztos, hogy ez az étterem a legjobb választás, ellenben egészen zseniálisak voltak a fogások. Az ízek, a tálalás, minden tökéletes összhangot alkotott a tányérokon. Az étterem árképzése a minőségnek és a lokációnak teljesen megfelel, nem olcsó hely, de ugyebár valamit valamiért.

Tanyasi csirkemell steak burgonyával, paszternákkal és bok choi-jal

Honlap: https://www.rezkakasbistro.hu

Térkép: https://maps.app.goo.gl/65coh7wB2JnUcDLU7

Párisi Passage Restaurant

Azt találtam ki, hogy páromat Valentin nap alkalmából valami igazán szép étterembe viszem el ebédelni. (Igen, tudom, eléggé közhelyes dolog 😊) Némi kutatás után a döntésem a Párisi Passage étteremre esett. Egyrészt, még sosem voltam ott, másrészt tudtam, hogy egy igazán elegáns hely, ami erre az alkalomra tökéletes volt. 

A helyszín egyszerűen csodaszép. Az 1799-ben épült épületet nagyon szépen felújították és a kávébarna-óarany színkombináció nagyon visszafogott eleganciát kölcsönöz a helynek. Az eleganciát a személyzet is szépen megtámogatja, udvariasak, kedvesek segítőkészek voltak a recepciós hölgyek és pincérek. 

Bárányborda csicsókával, grapefruittal és paszternákkal

Érdemes megnézni az étlapot, kifejezetten különleges fogásokat szolgálnak fel, ráadásul nem csinálnak problémát az egyéni kérések teljesítéséből sem. (Nagyon nem szeretem a kelbimbót és az általam választott ételben az lett volna a köret, egyáltalán nem okozott problémát, hogy kicseréljék más zöldségre.) Az étel mennyisége nem túl nagy - hiszen ez egy fine dining étterem -, de a minősége egészen különleges volt. Az ízek harmóniája, a minőségi alapanyagoknak köszönhető textúrák és a tálalás is mind hozzájárult ahhoz, hogy nagyon jót ebédeljünk. 

Az étterem közel sem olcsó, sőt, inkább drágának mondható, de a látvány, a hangulat, a kiszolgálás és az étel egyértelműen megalapozza az árképzést. 

Konfitált kacsacomb kávés zellerkrémmel

Honlap: https://https://parisipassage.hu

Térkép: https://maps.app.goo.gl/rJTiCZ25m4ija2YJ7

Stroganoff bélszín rizzsel

 A Stroganoff bélszín egy olyan étel, amivel nagyon régóta kacérkodom már, de valahogy sosem jutottam el odáig, hogy bele is kezdjek elkészíteni. Pedig a folyamat közel sem annyira komplikált, mint amilyennek eleinte gondoltam volna - de tény, hogy nem is a tíz perces ételek közé tartozik. Több online receptet is megnéztem (angol és magyar nyelvűt is), végül kettő kombinációjából jött össze az, amit készítettem.

Először is ujjnyi vastagságú csíkokra vágtam a bélszínt. (Ez itt most a reklám helye: nagyon szép és finom húsokat rendelek mindig a Szürke és Fekete családi műhelyéből, ezt a bélszínt is onnan rendeltem.)

A felvágott csíkokat sóval és borssal alaposan fűszereztem, majd egy evőkanál finomlisztbe beleforgattam a husit és félreraktam.

Ezt követően egy kisebb lábasba felraktam főni fél liter vizet kettő leveskockával (a legjobb a marhahús leveskocka - nekem nem volt otthon éppen olyan, ezért tyúkhús leveskockát használtam). Nem akartam gyorsan felforralni, ezért viszonylag alacsony fokozaton főztem és addig hozzáfogtam a zöldségek feldolgozásához. 

Először is apróra felvágtam egy nagy fej vöröshagymát, majd vékony szeletekre vágtam hat közepes méretű csiperke gombát. Ezután fogtam egy nagyobb csemegeuborkát és szintén vékony szeletekre vágtam (több recept is azt írta, hogy az uborkát julienne-re illik vágni, de ezt a készítés hevében szépen elfelejtettem). Végül egy újhagyma zöld részét vágtam fel másfél-két milliméter széles karikákra. Amikor a zöldséget is előkészítettem, gyorsan felraktam főni a rizst.

Közben szépen megfőtt a "húsleves". Levettem a tűzhelyről és átszűrtem (hogy a leveskocka darabok ne maradjanak benne). Hozzákevertem 200 ml főzőtejszínt, nagyjából másfél deci whisky-t (a recept egyébként 2 cl konyakot írt), majd egy evőkanál finomliszttel az egészet alaposan összekevertem és alacsony fokozaton visszaraktam főni, időnként megkevergetve. 

Kockákra daraboltam 250 g vajat (valójában sütőmargarint) és egy serpenyőben megolvasztottam. Bár a receptek nem írták, nekem a bélszínhez valahogy automatikusan jön a rozmaring és a kakukkfű, úgyhogy mindkettőből egy-egy csipetnyit szórtam a vajhoz. A megolvadt, forró vajba öntöttem először a felaprított hagymát és folyamatos kevergetés közben hagytam, hogy szépen megfonnyadjon benne. Ezt követően beleöntöttem a húscsíkokat a serpenyőbe és szintén folyamatos kevergetés mellett hagytam főni-pirulni. Amikor a hús már kezdett kifehéredni, ráborítottam a felszeletelt gombát is. Nagyjából öt perc kevergetés után ment a serpenyőbe az uborka és két evőkanál mustár. Alaposan összekevertem az egészet és egy kicsit hagytam főni. Közben elkészült a rizs és szépen összefőtt a húsleves alapból készült szósz. 

A szószt beleöntöttem a serpenyőbe és folyamatos kevergetés közben megvártam míg szépen összesűrűsödik az egész. Amikor már majdnem késznek minősítettem az ételt, hozzákevertem a felkarikázott újhagymát, majd levettem az egészet a tűzhelyről és azonnal tálaltam is. 

Az ízhatást még egy szekszárdi cabernet-vel igyekeztem fokozni. 

HOZZÁVALÓK:

• 500 g bélszín
• 6 fej csiperke gomba
• 1 fej vöröshagyma
• 1 db csemegeuborka
• 1 db újhagyma
• 2 ek mustár
• 2 ek finomliszt
• 250 g vaj (vagy margarin)
• 200 ml főzőtejszín
• másfél dl whiskey
• 2 leveskocka (lehetőleg marhahús leves)
• só
• bors
• rozmaring
• kakukkfű

Fűszeres almalé a hideg téli napokra

 Los Angeles-ben, a hálaadás napi vacsora során ittunk fűszeres cidert, és annyira finom volt, annyira megragadta a fantáziámat, hogy úgy döntöttem, itthon is megcsinálom.

Az elkészítését abszolút a fantáziámra és az emlékeimre bíztam, ezért elképzelhető, hogy találtok ennél jobb receptet is, mindenesetre azt gondolom, hogy egy kifejezetten finom, főleg a hideg téli estékre nagyon kellemes meleg ital lett belőle.

Egy liter almalevet (a legjobb a szűretlen almalé - nekem nem volt ilyen, úgyhogy szűrt almalevet használtam) egy lábosba öntöttem és elkezdtem melegíteni. Utána hozzáadtam 10 szem szegfűszeget, egy teáskanál őrölt fahéjat, egy teáskanál őrölt szerecsendiót és egy csipetnyi gyömbért. Alaposan összekevertem és tovább melegítettem az egészet. Közben megpucoltam és feldaraboltam három nagyobb mandarint és azt is a melegedő almalébe raktam. Lassan melegítettem az egészet egy jó fél órán keresztül, míg fel nem forrósodott (a forrást nem vártam meg). 

Végül az almalevet egy sűrű szitán átszűrtem és már fogyasztható is volt. 

HOZZÁVALÓK:

• 1 liter almalé
• szegfűszeg
• őrölt fahéj
• őrölt szerecsendió
• gyömbér
• 3 nagyobb mandarin (vagy egy narancs)