Egy nagyon kedves barátommal, Rékával a minap arról beszélgettünk, hogy nem elég egy jó ételötletet találni, az elkészítés ideje is számít. Ő konkrétan azt mondta, hogy csak az az étel jöhet nála szóba, amit fél óránál kevesebb idő alatt el lehet készíteni. Elgondolkodtam ezen beszélgetés alapján az elkészítési időről. Nekem alapvetően rettentően egyszerű dolgom van, mert akkor főzök, ha van hozzá kedvem és ha van rá időm. Azonban sokan (sejtésem szerint a legtöbben) ezzel nem így vannak, ha nem főznek valamikor, akkor nekik vagy a családjuknak nincs mit enni. Ráadásul azt sem szabad számításon kívül hagynom, hogy a legtöbb ember munka után hazaérve áll neki főzni. Ha abból indulok ki, hogy nekem mennyi kedvem szokott lenni a házimunkához egy húzósabb nap után (semmi), akkor igencsak hátrányos az ilyen helyzet. Mindezen túl azt se felejtsük el, hogy nem elég egy ételt elkészíteni, utána még ott a romeltakarítás (mosogatás, rendrakás, stb.) is, amit általában nem szoktak beleszámolni az elkészítési időbe. Pedig ha valami olyan ételt készít az ember, amihez sok tálat, konyhai eszközt kell felhasználnia, a mosogatás akár olyan hosszú időt is igénybe vehet, mint maga a főzés.
Hosszas bevezetőm lényege, hogy innentől kezdve azt is leírom, hogy mennyi idő alatt lettem kész az adott étellel.
Most pedig akkor lássuk, mi is volt tegnap este a menü.
Alapvetően nem voltam éhes, de ahogy elkezdtem gondolkodni, hogy mit lehetne nassolni... nos, egyre éhesebb lettem. Végül jött a döntés és nekiláttam.
Még Húsvétról maradt füstölt-főtt sonkánk. Abból levágtam három vékony szeletet, majd azokat nagyjából egy centis kockákra vágtam. Egy serpenyőben, nagy lángon, a saját zsírtartalmán barnára sütöttem a sonkakockákat.
Közben egy kis tálkában összekevertem nagyjából egy evőkanál mézet (én akácmézet használtam, de gondolom, bármilyen más méz is megfelel) és egy csipet őrölt chilit összekevertem. Amikor a sonka megsült, jól összekevertem a kockákat a chilis mézzel.
Ezt követően három tojásból megcsináltam az omlettet. A feltört tojásokhoz kevertem kb. egy evőkanál lisztet és egy kis sót. Általában az omlettet és a rántottát is meg szoktam fűszerezni, de úgy döntöttem, hogy mivel a töltelék úgyis chilis lesz, nem szükséges, hogy az omlett is valamilyen intenzív ízt kapjon. Az omlettet egyébként úgy sütöm, hogy kevés, felforrósított olajra öntöm rá az összekevert tojást, majd az egészet lassú lángon sütöm meg, nehogy leégjen.
Amikor megsült az omlett, kitettem egy nagy tányérba. Az omlett egyik felére rápakoltam a sonkát. Hogy még dögösebb legyen a töltelék (és mert egy kicsit keveseltem a sonkát), vágtam néhány szelet sajtot, néhány karika kolbászt és egy kevés, csíkokra vágott zöldpaprikát.
Az omlett szabadon hagyott felét ráhajtottam a töltelékes felére és fogpiszkálóval megtűztem, hogy összehajtva maradjon.
Csak a díszítés kedvéért megszórtam a tetejét egy kis pirospaprikával és petrezselyemmel.
Baromi finom lett, bár ahhoz képest, hogy egyedül ettem meg, ez akár két személyre is elegendő lehet egy könnyed vacsora gyanánt.
HOZZÁVALÓK:
3 tojás
3 szelet füstölt-főtt sonka
5 szelet sajt
fél paprika
3 cm kolbász
1 ek méz
1 ek finom liszt
só
őrölt chili
És ami az újdonság: Elkészítési idő: 22 perc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése