Feleségem születésnapját ünnepelvén magamra vállatam az ételkészítés feladatát.
A főzést ezúttal az nehezítette, hogy szüleim, anyósomék és anyósom szülei is meghívottak voltak az ünnepi ebédre. Ráadásul édesanyám nem bírja a borsot (ami, talán a korábbi receptekből kiderült, az egyik kedvenc fűszerem) és alapvetően a húsért sem rajong. Nagyapósom (mármint anyósom apja) pedig kizárólag sertést eszik, azt is lehetőleg csak úgy, ahogy azt otthon megszokta. A lecke tehát fel volt adva.
Párom kérésére a főétel alapvetően adott volt, ugyanis zöldséges sült tésztát kért.
Arra gondoltam, hogy egy levest is készítek azért előételnek. A piacon vettem egy csirkefarhátat, pár sárgarépát, fehérrépát, egy karalábét és vöröshagymát. Megmostam a húst, és már mehetett is a lábos vízbe. Ekkor elkövettem azt a hibát, amit mindig el szoktam, amikor húslevest főzök: a húst el kell kezdeni főzni és amikor habos lesz a víz, le kell önteni róla a vizet és akkor kezdődik igazán a levesfőzés. Na, ezt a lépést én kihagytam ezúttal is. Az ízeket egyébként nem nagyon befolyásolja, de a leves tisztább lesz, nem lesz zavaros. Mindegy. A hús mellé beledobtam a vízbe kettő erőleves kockát, egy hatalmas fej vöröshagymát, sót, ételízesítőt és egy kevés őrölt chilit. Míg elkezdett főddögélni a leves, megpucoltam és feldaraboltam a répákat és a karalábét, majd amikor elkészültem, azokat is a levesbe dobtam. Mivel Feleségem nagyon szereti a krumplit is a levesben, amikor már majdnem kész volt a leves, egy nagy fej krumplit is megpucoltam és négy részre vágva a levesbe dobtam.
Nagyon jól sikerült a leves, bár egy kicsit sós lett és nekem a bors is hiányzott belőle, de anyukám miatt az kimaradt.
Míg főtt a leves, nekikezdtem a nagyapósomnak szánt főfogásnak. Kitaláltam, hogy kolbásszal töltött karaj kerül az asztalra. A piacon vettem egy fél kilós karajdarabot. Mint kiderült, ott helyben, a hentesnél is jelezhettem volna, hogy szúrják ki nekem, de erről én nem tudtam. Tehát megtisztítottam a karajt, majd keresztben középen nagyjából kétharmadik bevágtam. A húst középen sóval, borssal, kakukkfűvel és rozmaringgal megszórtam, majd egy kevés mustárt is ráöntöttem és beletettem egy darab kolbászt. Ráhajtottam a hús “tetejét” és hústűvel szorosan összekapcsoltam. A már megtöltött karajdarabot egy kicsi, de magas falú tepsibe tettem. A tepsiben leöntöttem a karajt egy kevés olíva olajjal majd megszórtam a tetejét sóval, borssal, rozmaringgal és kakukkfűvel, ahogy a belsejét. Alufólia alatt, nagy hőfokon kb 75 percig sütöttem, utána még közel 20 percet volt a sütőben fólia nélkül. Az biztos, hogy nagyon szépen átsült, de ebből nem ettem, így az elfogult közönség pozitív véleményére vagyok kénytelen hagyatkozni.
A karajt egyébként rizibizivel tálaltam.
Amikor már a leves is főtt és a karaj is a sütőbe került, jöhetett a tényleges főfogás. A zöldséges sült tésztához először is zöldségekre volt szükség. Kaliforniai paprikát, cukkinit, uborkát és sárgarépát és három nagy fej gombát vettem. Nem tudom, hogy miért, de a padlizsánról teljesen elfeledkeztem, pedig az is jó lett volna még. Mindent megpucoltam, a cukkinit és az uborkát előbb egy centis karikákra vágram, majd elnegyedeltem a karikákat, a paprikát fél centis csíkokra vágtam, a répát és a gombát pedig vékony csíkokra. Az összes zöldséget már felforrósított wokba tettem és folyamatos kevergetés közben megpirítottam. Pirítás közben kis sót és majorannát szórtam a zöldségekere. A megpirított zöldségeket egy tálba raktam és félretettem.
Egy lábosban vizet tettem fel forrni egy kis sóval és olíva olajjal. Amikor már forrni kezdett beletettem a félbe tört spagettit. Majdnem teljesen puhára főztem és leszűrtem. Amikor kicsit kihült a tészta, a továbbra is forró wokba olíva olajat és szójaszószt töltöttem. A mennyiséget nem tudnám pontosan megmondani, körülbelül 4 evőkanál olaj lehetett és ugyanennyi a szójaszósz. Kicsit vártam, hogy felmelegedjen és mehetett bele a tészta. Addig sütöttem, persze folyamatos kevergetés közben amíg teljesen fel nem vette az összes olajat és szójaszószt. Amikor elkészült, ezt is félreraktam.
Természetesen valamennyi hús azért kellett a nem vega éhes szájaknak is, ezért azt találtam ki, hogy sült csirkecsíkokat fogok kisütni a tésztához. Fogtam egy csirkemellet és kb fél centis csíkokra vágtam. Sóval, borssal, rozmaringgal, chilivel és Piros Arannyal ízesítve forró serpenyőben kisütöttem.
Amikor minden hozzávalóval elkészültem, jöhetett a tálalás. Mindenkinek, saját ízlése szerint készítettem el az ételt. Aki hús nélkül kérte a tésztát, annak a forró wokban a zöldséget és a tésztát jól összekeverve összesütöttem pár percig, aki húst is kért bele, annak a zöldség és a tészta mellé a húst is egybe sütöttem a wokban.
Mindenkinek nagyon ízlett, szerintem is remek ízvilágot sikerült alkotnom ezzel az étellel.
A desszertről a szülők gondoskodtak dobostorta formájában, mely Feleségem kedvence, valamint nagyanyósom sütött almáspitét.
