Amerikai palacsintám

Néha (leginkább hétvégén) rámjön, hogy meglepjem a Feleségemet (na és persze saját magamat) egy jó palacsintával reggelire.

Én a "hagyományos" palacsintát is nagyon bírom, de Feleségem azt annyira nem szereti, ezért általában goffrit készítettem. Aztán egy szép napon tönkrement a goffrisütő, így kénytelen voltam serpenyőben megsütni a már kikevert tésztát. Így született meg az én vastag, amerikai típusú palacsintám.

Mint ahogy azt a bemutatkozó szövegemben is leírtam, a sütiknél pontos recepteket, kimért adagokat használok. Lehet, hogy azért, mert elképesztően édesszájú vagyok és nem kockáztatom meg, hogy ne sikerüljön valami a lehető legtökéletesebbre.

Szóval a hozzávalók:
- 4 egész tojás
- 10 dkg kristálycukor
- 2 csomag vaníliás cukor
- 200 g sütőmargarin
- 1 bögre (kb 2.5-3 dl tej)
- 300 g finomliszt
- fél csomag sütőpor

Először is a 4 tojást összekeverem (robotgéppel persze) a cukorral és a vaníliás cukorral. Ezt követően a margarint egy bögrében beteszem a mikróba és megolvasztom. Az olvasztott vajat a tojásokhoz öntöm és habosra keverem. Az olvasztáshoz használt bögrébe töltöm a tejet és közel hagyom, hogy kéznél legyen. Állandó kevergetés közben folyamatosan adagolom a lisztet (hogy ne csomósodjon össze). Amikor már túl sűrű kezd lenni a tészta, öntök hozzá tejet. Végül a sütőport is hozzákeverem.

Felforrósított és minimálisan megolajozott serpenyőbe egy merőkanálnyi tésztát öntök. Amikor a palacsinta szélei elkezdenek sötétedni, lapos fakanállal körbe meglazítom a tésztát és megfordítom. (Najó, én dobni szoktam.) Amikor már a másik oldal is megsült annyira, hogy ne ragadjon le, pár fordítás után kész is. Jöhet a következő.

Juharsziruppal, lekvárral, Nutellával vagy bármivel tálalható.

Párolt pangasius rozmaringos rízzsel

Rajtam volt a sor ma, hogy másnapra ebédet készítsek. Találtam a fagyasztóban egy zacskó pangasius-filét és beindult a fantáziám.

Általában a pangasius-t sütve vagy rántva szoktuk enni, de most valami változatosabbra vágytam. Mivel ennek a halnak nagyon semleges az íze, arra gondoltam, hogy jó fűszeresre fogom megcsinálni. Erre a legjobb módszernek az tűnt - hogy a hal rendesen átvegye az ízeket -, ha párolni fogom a pangasius-t.
Kiengedtem tehát a halat és öt centis darabokra vágtam. Egy lábosba vizet öntöttem és raktam bele sót rendesen, egy kevés őrölt fekete borsot, vegetát és nagyjából fél deci citromlevet. Az egészet összekevertem és elkezdtem fedő alatt felmelegíteni. A halat pároló tálcán a lábosba tettem és fedőt rá. Legalább egy órát pároltam fedő alatt, közben néha hústűvel megnéztem, hogy milyen az átlaga.
Amikor úgy láttam már, hogy jól megpárolódott a hal, egy serpenyőben kevés olajat felforrósítottam és a megpárolt haldarabokat néhány pillanatra rátettem, hogy egy kicsit megpiruljon a széle.

Köretnek rozmaringos rízst találtam ki. Kevés olajon megpirítottam kicsit egy bögre rízst, majd felöntöttem vízzel, megsóztam és beleszórtam rozmaringot. Folyamatos kevergetés közben megfőztem.

Kicsit ugyan sós lett a hal, de tényleg nagyon jól átvette a húsa az ízeket. Feleségemnek is ízlett.