Fettuccini bianco e rosso

Botrányosan indult a mai főzőcskézés...
Ismét az olasz konyha adott ihletet, emellett Feleségem miatt ezúttal az is szempont volt, hogy húsmentes kaja legyen. (Nem, nem lett vega a Feleségem, csak szeret néha nem húst enni ... ki érti ezt ...? ) Hosszas töprengés után egy egészen lelkesítő ötlet jutott eszembe, már alig vártam, hogy nekilássak. Két ízű canellonit terveztem elkészíteni, zöldfűszeres-ricottás és paradicsomos-gombás töltelékkel, sok sajttal és besamellel. El is mentem bevásárolni a Lidlbe (mert korábban megállapítottam, hogy százszor jobb az árúk minősége, mint mondjuk a Tescoban), megvettem mindent, ami kellhet hozzá. Csak a lényeget, Canelloni tésztát nem kaptam. Sebaj, gondoltam, ott a Tesco a szomszédban, beugrom oda. Hát már a bejáratnál tátva maradt a szám, ugyanis közel 20 méteres sorok álltak a pénztáraknál - persze a kasszák kb. 2/3-a nem üzemelt. Gondoltam, a shoppingolás közbeni totyogást legalább megúszom, célirányosan a tészták felé vettem az irányt. Végigrobogtam a soron ... és nem találtam a canellonit. Gondoltam, túl gyorsan mentem és elvétettem. De lassabban sem volt. Elmentem a nemzetközi részhez és ott sem volt. Kezdtem ideges lenni. Megkérdeztem egy eladót, hogy létezik-e, hogy nincs canelloniuk - azt a választ kaptam, hogy simán elképzelhető. Nagy duzzogva vettem hát egy "Colezzione Fettuccine" névre hallgató tésztát a Barilla gyártótól (szeretem a tésztáikat). Míg az önkiszolgáló kasszára várok standok között kígyózó sorában álltam (egy laza 20 percet), addig volt lehetőségem újratervezni az elkészítendő ebédet, de lelkesedésem elég erősen alább hagyott.

Ennek ellenére persze nekiálltam, és ahogy haladtam előre a folyamatokban, egyre jobban élveztem a dolgot.

Ilyenkor, amikor úgy főzök, hogy több részletből áll össze a végeredmény, fejben mindig gyorsan össze szoktam rakni, hogy hogy logisztikázzak, milyen sorrendben kezdjek hozzá a részfeladatoknak.
Először is átgondoltam, hogy miket is kell csinálnom:
tésztát kifőzni
ricottás krémet megcsinálni
paradicsomos-gombás szószt megfőzni
sajtos besamelt készíteni

Mivel a ricottához és a gombához is akartam fokhagymát használni, ezért ez volt az első lépés. Megpucoltam és apróra felvágtam 7 gerezd fokhagymát, 5-öt a ricottához, 2-t pedig a gombához. Ezt követően egy fél fej vöröshagymát is megpucoltam és felaprítottam, szintén a gombához. Majd következett a petrezselyem és a póréhagyma. Utóbbiból nagyjából egy 20 centinyit felkarikáztam, majd felaprítottam.
Ezt követően, gondolva már a következő lépésekre, fél kiló paradicsomot megmostam és felnegyedeltem. Majd a ricottát egy tálba öntöttem.

Egy serpenyőben beletettem az 5 gerezdnyi fokhagymát és a póréhagymát, majd meglocsoltam kicsit olíva olajjal. Közben egy kis lábosban szintén egy kis olíva olajjal feltettem a maradék fokhagymát és a hagymát. Amikor a serpenyőben kezdett nagyon szépen süldögélni a póréhagyma, rátettem a felaprított petrezselymet is és hagytam, hogy megfonnyadjon, majd levettem a tűzről az egészet és hozzáöntöttem a ricottához. Egy kis sóval, borssal, szerecsendióval, majorannával és oregánóval megfűszerezve jól összekevertem az egészet és mehetett is a kész krém a hűtőbe.
Ezalatt a lábosban is kezdett elkészülni a hagyma, így beleöntöttem a tálba a feldarabolt paradicsomot, jól megkevertem, és öntöttem rá kb. 2 dl vizet. Néhány perc múlva sóval, borssal, petrezselyemmel, oregánóval, majorannával és némi csípős pirospaprikával fűszereztem, megint megkevertem és közepes hőfokon hagytam főni. Bár sok levet eresztett, időnként azért megkevertem, nehogy leégjen.

Jöhetett a következő lépés, a gomba előkészítése. Körülbelül 30 dkg csiperke gombát megtisztítottam és vékony szeletekre vágtam (a nagyobb fejeknél a csíkokat is több részre vágtam).
Mikor a paradicsomról a víz már a víz nagyja elfőtt, hozzáöntöttem a gombát. Ezt alacsony hőfokon, gyakori kevergetés mellett összefőztem, addig, amíg egészen sűrűvé nem főtt.

A következő feladat a besamel elkészítése volt. Ismereteim szerint sok háziasszony fél a besameltől (többek között Feleségem is), pedig itt inkább az ismeretlentől (vagy legalábbis a ritkán használttól) való félelemről van szó, kevés egyszerűbb dolgot tudok elképzelni a konyhában. Egy kis lábosba tettem kb. 15 dkg vajat és addig melegítettem, hogy teljesen megolvadjon. Amikor ez megtörtént, három evőkanál finomlisztet öntöttem hozzá és folyamatosan kevergetve, kis lángon főztem. Közben a mikróban megmelegítettem nagyjából fél liter tejet. Ahogy a vajas liszt elkezdett habzani, hozzáöntöttem a forró tejet és folyamatos kevergetés közben sóval, borssal, szerecsendióval, köménnyel és egy kevés őrölt fokhagymaporral fűszereztem. Közben lereszeltem nagyjából 30 dkg trappista sajtot. Amikor elkezdett besűrűsödni a besamel, beleöntöttem a reszelt sajtot. Továbbra is folyamatos kevergetés közben összefőztem, amikor éreztem, hogy kicsit túl sűrű lett az öntet, adtam hozzá még tejet.

Végére maradt a tészta. Sajnos az itthoni tésztákkal annyira nem vagyok kibékülve, olyan testetlennek tűnik nekem mindegyik típus. Viszont a Barilla tészátája, amit vettem igazi olasz tészta, dögösebb, mint mondjuk egy Gyermelyi. Szélesmetéltet vettem, egészen pontosan „fészektésztát”. Reméletem, hátha sikerül megtartani a fészek formáját főzés közben is, de nem így alakult. Forró vízben (amibe sót és olíva olajat is tettem) 6 percig főztem a kb. negyed kiló tésztát (így nem lett túl puha, de nem is maradt kemény), majd szűrős kanállal kiszedtem.

Mikor Feleségem hazaért, már csak a tálalás volt hátra.
Villával feltekertem a szélesmetéltet úgy, hogy a tányérban két kis fészek alakuljon ki. Az egyik fészekre rákanalaztam a ricottából, a másikra a paradicsomos gombából, majd az egészet végigöntöttem a sajtos besamel szósszal.

Jól is nézett ki és nagyon finom is lett. Az elkészítéséhez pedig elegendő volt egy óra.

HOZZÁVALÓK:

Zöldfőszeres, póréhagymás ricotta
2 doboz ricotta (kb. 400 g)
5 gerezd fokhagyma
20 cm póréhagyma
1-2 petrezselyem zöldje
olíva olaj
só
őrölt bors
morzsolt majoranna
morzsolt oregánó
őrölt szerecsendió

Paradicsomos gombamártás
500 g paradicsom
300 g gomba
fél fej vöröshagyma
olíva olaj
só
őrölt bors
morzsolt majoranna
morzsolt oregánó
morzsolt petrezselyem
őrült chili vagy erős paprika

Sajtos besamel mártás
150 g vaj
3 evőkanál finomliszt
fél liter tej
300 g félkemény sajt
só
bors
szerecsendió
(őrölt fokhagyma)

Kenyér nélkül

Feleségemmel kitaláltuk – aki nős, az pontosan tudja, hogy ez nyilván azt jelenti, hogy „feleségem kitalálta” –, hogy a keresztény böjttel egybekapcsolva egy kicsit odafigyelünk arra, hogy mit eszünk. Elsősorban a búzalisztet és a cukrot igyekszünk kizárni az étrendünkből, valamint köretek szintjén a krumpli és a tészta került tiltólistára. Nem állítanám, hogy maradéktalanul boldog lennék ettől a helyzettől, főleg a pékáruk és a tészták hiányoznak nagyon. De azért ki lehet bírni a dolgot.

Sőt, valójában egészen kreatív dolgokat lehet kihozni a történetből. 

Feleségem például kifejezetten szereti az Abonettet. Szerintem olyan, mint amilyen a hungarocell lehet (bár még sosem ettem azt), nem rajongom érte. Ettől függetlenül kénytelen-kelletlen belátom, hogy egészen jó kenyér-pótlék, jó kis szendvicseket lehet belőle készíteni. Ezzel a kis szendvicstrióval leptem meg páromat szombat reggel.  (Hozzávalók: light margarin, sovány sonka, edami sajt, kígyóuborka, pritamin paprika, retek, bébispenót.)

A másik olyan alapanyag, ami a kenyeret jól tudja pótolni, az a tortilla. Bár a tortilla lapok is búzalisztet tartalmaznak, mégis lényegesen kevesebb kalóriával bombáznak, mint mondjuk egy szelet kenyér. És még finomabb is … az Abonettnél meg pláne. Magamnak szombaton egy ilyen könnyű kis reggelit készítettem. (Hozzávalók: 2 tojásból rántotta (ha ügyes vagy, csak a fehérjéből), 4 szelet sovány sonka, negyed pritamin paprika, bébispenót.)

A vasárnapi reggelim még finomabb volt, főleg, hogy az édességhiányomat pótolta. A BioTech USA-nak van egy nagyon jó terméke, az instant protein palacsintapor. Nagyon szeretem, pillanatok alatt elkészül és még finom is. Ráadásul egészséges is. A csokisat szoktam venni, és egy adagból hét evőkanálnyi palacsintatészta szokott kijönni. Vasárnap reggel ezt az egyébként masszív adag protein palacsintát egy banánnal és egy marék áfonyával ettem meg, az egészet pedig végiglocsoltam mézzel. Igazi íz-orgia volt.

Végezetül – ha már megemlítettem – a méz. Valójában nem is értem, hogy a finomított cukor hogyan tudta ennyire kiszorítani a mézet a táplálkozásból. Persze, a kristálycukor jóval olcsóbb, mint a méz, meg igen, tudom, a méz az méhköpet. De nagyon szeretem a mézet. A főnököm mesélte, hogy ő már évek óta a kávéját nem cukorral, hanem mézzel issza. Ezen felbuzdulva, most, hogy cukorembargó van otthon, kipróbáltam én is, egy kanál mézet kevertem a reggeli kávémba cukor helyett. És nagyon finom lett, mindenkinek tudom ajánlani.

Akárcsak az újonnan felfedezett desszert-különlegességet: gyümölcs (alma vagy körte) szeletek mézbe mártva … jajj, nagyon finom.

Pirított haldarabok zöldséges kölessel

Viszonylag ritkán van arra lehetőségem, hogy egy hosszú munkahét után legyen egy szabad hétvégém. Amikor viszont ilyen szerencsém van, akkor szeretem azt a lehető legpihentetőbb módon eltölteni. A kötelező otthon programok (például bevásárlás, mosás, mosogatás, rendrakás, takarítás, stb.) mellett ilyenkor olvasok, filmet nézek, videójátékozom, szülőt/anyóst látogatok, esetleg, ha az idő engedi, akkor kirándulok. De igyekszem a lehető legkevésbé a társadalom hasznos tagjának tűnni ilyenkor :)

Persze, előfordul, hogy a főzés is az én reszortom, ha a feleségem dolgozik. Így volt ez ezen a hétvégén is. Amit elfelejtettem. Jobban mondva egy kommunikációs anomáliának köszönhetően abban a nyugodt tudatban voltam, hogy a főzés nem az én dolgom lesz. Ebből az idilli állapotból a munkából hazatérő feleségem "és mi lesz az ebéd?" kérdése zökkentett ki. Kiderült, hogy nekem kellett volna ebédet készítenem, sőt, nekem kellett volna erre bevásárolnom ... nos, mindkettő elmaradt. Jöhetett a "főzzünk valamit abból, ami itthon van" című tragikomédia.

Első lépésnek általában kitalálom ilyenkor, hogy mi legyen az alapvető alapanyag az étel készítéséhez. Mivel nem sokkal korábban értem haza a bevásárlásból, mely során többek között vettem hekk filét, így gyorsan jött az ötlet. Az alapanyag a hekk filé lesz. Utána már gyorsan jött az ötelet a köretre is: legyen zöldséges kuszkusz. Az ötlet remek volt, csak nem volt itthon kuszkusz. Következett a spejzszekrény feltúrása, mely során találtam kölest. B-terv: legyen zöldséges köles. 

Next step: milyen zöldség van itthon? Találtam pritaminpaprikát, uborkát és a fagyasztóból elővettem mirelit zöldborsót és kukoricát. A terv összeállt, indulhatott a főzés.

Úgy terveztem, hogy a köret készül el lassabban, ezért azzal kezdtem.

A KÖRET

Alapvetően nem szeretem a kölest. Olyan semmilyen nekem. Viszont hallottam egy nagyon egyszerű trükköt, amivel sokkal érdekesebbé lehet tenni a kölest: leveskockával kell megfőzni. Amúgyképpen meg ugyanúgy kell elkészíteni, mint a rízst, nem nagy történet. Szóval fogtam egy lábost, raktam az aljába egy kis olajat, megmelegítettem, majd folyamatos kavargatás közben megpirítottam egy bögrényi kölest. Mielőtt kezdett volna leégni, hozzáöntöttem nagyjából 7 dl vizet. A vízbe belemorzsoltam egy Maggi erőleves kockát. Hagytam felforrni, majd visszavettem a hőmérsékletet és tetőt tettem rá. (Ahogy egyre jobban felszívja a köles a vizet, egyre gyakrabban kell kevergetni, hogy ne égjen le. Addig főztem, amíg az összes vizet fel nem szívta a köles.)

Míg főddögélt a köles, nekikezdtem a zöldségeknek. Egy marék mirelit zöldborsót és ugyanennyi mirelit kukoricát betettem egy lábosba és felforraltam (kb 10 percig főztem). Közben egy fél kígyóuborkát nagyjából egy centi vastag karikákra vágtam, majd a karikákat felnyolcadoltam. Egy fél pritaminpaprikával is ugyanezt tettem (csak azért felet, mert ennyi volt itthon, de a teljes pritaminpaprika is jó lett volna). Emellett egy fej vöröshagymát is durván felszeleteltem. Amikor minden kész lett, az összes zöldséget egy wokba tettem és kevés olivaolajjal nyakon öntöttem. A wokban kicsit megfonnyasztottam a zöldségeket, majd hozzá kevertem az addigra elkészült kölest és folyamatos keverés mellett még egy kicsit összepirítottam az egészet.

A HAL

Amikor már a kész voltam a zöldségek előkészítésével és a köles is főtt, nekiálltam a halnak. Az addigra felengedett hekk filét 4-5 centiméter széles szeletekre vágtam és egy serpenyőbe tettem. Szórtam rá sót (abból egy kicsit sokat is), tarkaborsot, őrölt chilipaprikát és őrölt petrezselymet. Utána jó alaposan meglocsoltam a haldarabokat olivaolajjal. Közepes hőfokon elkezdtem felmelegíteni az egészet, majd amikor már elkezdett sisteregni, akkor lefedtem a serpenyőt. Nagyjából öt perc múlva egyesével megfordítottam az összes haldarabot és visszafedtem. Megint öt perc múlva már egy fakanállal óvatosan átkevertem az egészet (azért kellett óvatosan, mert a haldarabok nagyon könnyen esnek szét). Addig nagytam a tűzhelyen, amíg világosbarnás kérget nem kapott minden haldarab. 

Az előkészületekkel és a tálalással együtt a teljes folyamat alig 40 percett vett igénybe.

Hozzávalók:
1 bögre köles
1 zacskó mirelit halfilé
1 marék mirelit zöldborsó
1 marék mirelit kukorica
1 pritaminpaprika
1/2 kígyóuborka
1 közepes fej vöröshagyma
1 leveskocka
étolaj
olivaolaj
só
őrölt bors
őrölt chili
őrölt petrezselyem