Spaghetti alla pesce

Mint ahogy a legtöbb poszt esetében, ez a történet is úgy kezdődött, hogy Felesegemnek nem volt ideje főzni, így rám maradt a konyhaszolgálat. 

Gyors, egyszerű és könnyű vacsorát akartam összehozni, egy idealis vacsorát a forró nyári estére.

Mivel két nappal korábban értünk haza toszkánai nyaralásunkról, még az olasz konyha bűvöletében úgy döntöttem, valami tésztát fogok csinálni. A feltét volt csak a kérdés, az instrukció szerint “nézd meg, mi van a fagyasztóban és abból csinálj valamit”. Kinyitottam tehát a mélyhűtőt és némi keresgélés után - amit kellőképpen hosszúra nyújtottam, hogy élvezhessem a frigó nyújtotta hideget a kánikulában -, meglett a befutó. Találtam egy csomag fagyasztott tőkehalat.

Miután a halszeletek kiolvadtak (ami meglehetősen gyorsan megtörtént), nagyjából másfél centi széles csíkokra vágtam fel, majd a csíkkat 3-4 centi hosszúra daraboltam. A felszeletelt halcsíkokat egy magas falú serpenyőben, kis olivaolajon, közepes lángon elkezdtem pirítani, gyakori kevergetés mellett. 

Míg a halszeletek süldögéltek, keskeny cikkekre felszeleteltem 4 paradicsomot és kibontottam egy nagyobb paradicsom konzervet. 

Még mielőtt elkezdtek volna világosbarna színt felvenni a halszeletek, sóval és tarkaborssal hintettem meg az egészet. 

Amikor a megpirult halszeletek elkezdtek szétesni, hozzájuk adtam a feldarabolt paradicsomot, majd folyamatos kevergetés mellett a sűrített paradicsomot is. Egy fél pohár vizet is öntöttem mellé, hogy a szósz állaga jobb legyen. 

A halas szószt még egy kis sóval, borssal, oregánóval, kakukkfűvel és egy egész kicsi majorannával ízesítettem, majd folyamatos kevergetés közben addig főztem, míg a paradicsomok szét nem főttek teljesenen és a halszeletek is darabokra estek. 

Közben feltettem egy lábosban vizet, kis olajjal és sóval, majd két marék spagetti tésztát közepesen puhára főztem. 

Nagyon ízletes, pikáns halas spagetti lett az eredmény, ráadasul alig több, mint fél óra alatt kész voltam mindennel.

Pikáns grillezett lazacfilé párolt rízzsel és zöldséggel

Almás-diós light palacsinta

Azt gondolom, hogy minden gyakorló háziasszony (vagy fejét konyhai tevékenységre adó ember) belefut legalább egyszer az életében egy olyan szituációba, amikor a saját fantáziájából kiindulva készíteni akar valami új ételt, vagy át akar alakítani már egy meglévő receptet ... és befürdik vele. Amikor a járt utat a járatlanra cseréljük, hát vagy bejön, vagy nem. Jópár esetben nem. Nos, így jártam én is tegnap - szerencsére eddig az első alkalommal.

A karácsonyi hatalmas lakomák eredményei még masszívan meghatározzák körtérfogatomat, ezért kitaláltam, hogy csinálok egy viszonylag egészségesebb és diétásabb palacsintát. A koncepció az volt, hogy elsősorban a lisztet és a cukrot hagyom ki a tésztából. Ennek pótlására almát és darált diót találtam ki.

El is készítettem a tésztát, három tojást felvertem, két nagy (és édes) almát megpucoltam és nagy lyukú reszelőn lereszeltem, majd a tésztához adtam még kb 15 deka darált (inkább aprított) diót. Rém egyszerű volt, ízre is jónak tűnt (bár kicsit a dió átütött).

Jöhetett a sütés - és itt kezdődtek a gondok. A tészta nem állt össze, nem tudtam palacsintaszerűen megsütni, teljesen szétomlott. Ráadásul sütés után még jobban kijött a dió kesernyés utóíze.

Nem voltam elégedett, közel sem.

Nem túl guszta, igaz?

Azért, hogy ne vesszen kárba az egész tészta, úgy döntöttem, visszakanyarodom a járt út irányába. Egy fél bögre tejet öntöttem hozzá, két evőkanál cukrot, egy fél zacskó sütőport és kb 15 deka lisztet. Az egészet összedolgoztam, és máris kész lett a szokásos palacsintatésztámhoz nagyon hasonló állagú tészta. Ezt pedig remekül ki lehetett sütni és elképesztően finom lett.

Francba a diétával, a palacsinta így finom! Hozzá kell tennem, hogy az eredeti receptemhez képest így is diétásabb jellegű lett, hiszen nagyjából fele annyi a fehér liszt, jóval kevesebb a cukor és nincs benne margarin sem.

Innentől kezdve tehát van egy almás-diós light palacsinta receptem.

HOZZÁVALÓK:
3 db tojás
10-15 dkg darált dió
2 db nagy és édes alma
15 dkg finomliszt
1/2 bögre tej
2 evőkanál kristálycukor
1/2 zacskó sütőpor

Ez már jobban néz ki

A következő próbálkozásom az lesz, hogy a finomlisztet mandulalisztre cserélem, a krisztálycukrot pedig barna cukorra, méginkább közelítvén az egészséges megoldáshoz. Majd beszámolok róla, amikor megcsináltam.